Idősebb a Hold, mint korábban véltük

A Hold keletkezése a Föld és egy kisebb, kb. Mars-nagyságú bolygó ütközésének köszönhető, a Földből ennek hatására kiszakadt anyag formálta égi kísérőnket. A Hold a kidobódott anyagból összeállt, s ekkor a felszínét kőzetolvadék-óceán borította, ennek különböző összetevői a hűlés során váltak el, s képződtek belőle a különféle ásványok és kőzetek. A kőzetek képződése naplóként őrzi a folyamatokat, amelyek a Hold születését eredményezték, a bennük lévő különféle elemek és ezek izotópjai árulkodnak a Hold belsejében lejátszódott folyamatokról is. Ennek nemcsak a Hold története szempontjából van jelentősége, hanem a saját otthonunk korai létezéséről is kapunk adatokat e módon. Mivel a Föld geológiailag-tektonikailag igen aktív, ma már nincsenek olyan elérhető ősi kőzeteink, amelyek a Föld keletkezése során születtek, a Holdon viszont megmaradtak, a kőzeteket az aktív tektonikai folyamatok hiánya miatt.

Az Apollo-program során gyűjtött holdkőzetminták több különböző darabját vizsgálták a kölni geológiai-ásványtani szakemberek. Az urán, a volfrám és a hafnium izotóparányai összehasonlításával olyan információk derültek ki, mint az, hogy pl. a Hold felszínén sötét „tengerek” formájában látható bazaltok kialakulását milyen mértékű olvadás előzte meg. A minden korábbinál kifinomultabb mérések lehetővé tették, hogy a kis mennyiségű kőzetmintákból is sok információhoz jussanak.
A hafnium-182-es radioaktív izotópja a volfrám-182-es izotópjává bomlik le, a Naprendszerben ez a folyamat az első 70 millió évben lezajlott, ezután gyakorlatilag elfogyott a lebomlani képes hafnium-izotóp. Radioaktív óraként értelmezhető az így kialakuló volfrám-182 mennyisége, mivel ez attól függ, hogy mikor született az adott kőzet vagy ásvány. Ha a különféle holdkőzetekben azonos a volfrám-182 aránya, akkor ez azt jelenti, hogy a 70 millió éves határvonal után keletkeztek e kőzetek. Ha változó az arány, akkor pedig a hafnium elfogyását megelőző időben jöttek létre az adott kőzetek.

A holdkőzetekben mért arányuk és laboratóriumi kísérletek alapján arra jutottak a német szakemberek, hogy már 50 millió évvel a Naprendszer kialakulása után elkezdett megszilárdulni a Hold felszínét alkotó magmaóceán. Ebből egyenesen következik az is, hogy a Holdat létrehozó ütközésnek ennél korábban kellett történnie, s az is, hogy a Föld a „legrosszabb esetben” is minimum annyi idős, mint a Hold, vagyis legalább 4,51 milliárd éves.

A német kutatás eredményét a Nature Geoscience szakfolyóirat közölte 2019. július 29-én.