Fémes légkörű, ovális bolygót fedezett fel a Hubble

Földünktől 900 fényév távolságban lévő exobolygót vizsgált a Hubble űrteleszkóp egy 20 távoli bolygót érintő megfigyelési sorozatban. Ennek során a kiválasztott bolygókat több hullámhossztartományban is megfigyeli az űrteleszkóp, amint azok elvonulnak az anyacsillaguk előtt, e mérésekből többek közt a bolygók légköréről lehetett információt gyűjteni. Ez utóbbi szempontból különösen kedvező helyzetű volt a WASP-121b jelű, a mi Jupiterünknél kissé nagyobb tömegű égitest. A bolygó légköre elképesztően forró, a csillaga által megvilágított oldalán a 2500 Celsius-fokot is meghaladja a hőmérséklet, ám távolról sem ez a legfurcsább tulajdonsága.

Az ún. forró Jupiter kategóriába sorolható exobolygók általában még elég „hűvösek” ahhoz, hogy a légkörük alsó rétegeiben lévő fémek kicsapódjanak, a WASP-121b esetében azonban már annyira forró a légkör, hogy a magnézium és a vas a légkör legkülső rétegében is megtalálható. Több esetben láttak már fémeket a forró Jupiterek légkörében, de eddig minden esetben azok alsó rétegeiben. Ezzel szemben a mostani megfigyelésekből egyértelműen az derült ki, hogy olyan régióban vannak a bolygó körül e gáz állapotú fémek, ahol a bolygó gravitációja már nem köti őket, s kiszabadulnak a légköréből, számolt be a NASA.
A mérések alapján ez annak köszönhető, hogy a csillag a Napunknál jóval erősebb ultraibolya sugárzást bocsát ki, s ez forrósítja fel a bolygó felső légkörét annyira, hogy a fémek kiszabaduljanak belőle. Könnyen lehet, hogy e fémek forrósága adja magának a felső légkörnek is a rendkívüli hőmérsékletét.

A bolygó olyan közel kering a csillagához, hogy annak gravitációja hatására fellépő árapály erősen eltorzította a bolygó alakját, s így az sokkal inkább hasonlít egy, a csillag irányában megnyúlt, ovális amerikai futball labdára, mint gömbre, a csillag pedig folyamatosan tépi le a bolygó légkörét.

A forró Jupiterek leginkább hidrogénből állnak, s a Hubble különösen jól érzékeli e gáz jelenlétét, így alkalmas e bolygók légkörének vizsgálatára, s ezekből tudjuk, hogy e bolygók igen könnyen el is veszítik a légkörük hidrogénjét. Minél közelebb van a bolygó az anyacsillagához, annál könnyebben távoznak a légkörét alkotó gázok is, a WASP-121b esetében a hidrogén szinte folyamként ömlik ki a légkörből, s a forróság miatt magával rántja a külső légkörben lévő fémeket is, így a bolygó folyamatosan veszít a tömegéből. A Hubble megfigyeléseiből megismerhetjük azokat a folyamatokat, amelyekben a bolygók a kialakulásuk során összegyűjtött gázokból álló őslégkörüket elveszítik.

A WASP-121b a majdani James Webb Űrteleszkóp számára is izgalmas célpont lesz, ez a távcső az infravörös tartományban észlelheti majd a légkörét, így a Hubble mostani méréseit kiegészítve a bolygó teljes légköréről képet kapnak majd a csillagászok.