Hogyan döntenek a kutyák bizonytalan helyzetekben?

Az ELTE Etológia Tanszékén Gácsi Márta vezetésével Bunford Nóra tudományos munkatárs és Csibra Barbara-PhD hallgató először is megtanították a kutyákat érintőképernyőt használni (az orrukkal megbökni a kiválasztott jelet), és kidolgozták a pszichológusok által széles körben használt ún. Go/No-Go feladat kutyáknál is alkalmazható változatát. „Embereknél könnyebb a gátlási képességeket kísérleti módszerekkel vizsgálni, hiszen nekik el tudjuk magyarázni a feladat lényegét, ebben az esetben azt, hogy attól függően, milyen figura jelenik meg rajta, érintse meg a képernyőt (Go) vagy várjon nyugodtan (No-Go). Tehát bizonyos helyzetekben az a helyes válasz, ha nem érinti meg, vagyis gátolja az alaphelyzetben bevált akciót. Ez nekünk, embereknek sem mindig egyszerű feladat. A kutyákat először meg kellett tanítani, hogy egy adott inger megjelenésekor (például kör) bökjék meg a képernyőt, majd arra, hogy egy másik esetében (például háromszög), az eddig jutalmazott viselkedést gátolják, vagyis ne bökjék meg a képernyőt.” – mondja Csibra Barbara.

Forrás: ELTE Etológia

Tehát bökni vagy nem bökni, ez itt a kérdés. No de mitől függ a kutyák reakciója, illetve az, hogy mennyire tudják gátolni a viselkedésüket? Az emberek esetében ez sok tényezővel összefügg, például a személyiséggel, impulzivitással és a figyelmi képességekkel. A kutatók a kutyáknál is kérdőívek segítségével mérték fel ezeket a tényezőket, a kérdőíveket a gazda töltötte ki legjobb tudása szerint, ahogy a gyerek esetében is a szülők szokták. Ezeket az adatokat összevetették a kutyák Go/No-Go feladatban mutatott teljesítményével: hibáik számával és reakcióidejével.

„Azok a kutyák, akik a mindennapi életben aktívabbak, impulzívabbak, több ún. elkövetési hibát vétettek, vagyis akkor is böktek, amikor nem kellett volna – kevéssé tudták magukat gátolni, kontrollálni. Ez azért nagyon izgalmas eredmény, mert ez az összefüggés, hogy az aktivitás/impulzivitás együtt jár gátlási nehézségekkel, embereknél is megfigyelhető. Azt is kimutattuk, hogy az extrovertáltabb és magabiztosabb kutyák gyorsabban döntöttek, azaz hamarabb böktek, míg a kevésbé impulzívaknak nagyobb volt a reakcióideje. Kutatásunk alapján elmondhatjuk, hogy a Go/No-Go feladat kutyáknál is sikeresen alkalmazható a gátlás vizsgálatára, és a feltárt összefüggések jól párhuzamba állíthatók az embereknél megfigyeltekkel.” – magyarázza Bunford Nóra. A tanulmány a nature.com oldalon olvasható.

A második kísérletben a kutatók azt vizsgálták, hogy bizonytalan helyzetekben mi alapján döntenek a kutyák, és ez hogyan függ össze a személyiségükkel. Az embernél intenzíven vizsgált jelenség, hogy miért látja valaki azt a bizonyos fél pohár vizet úgy, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. Különbözünk abban, hogy a nem egyértelmű helyzeteket mennyire látjuk optimistán, és ez összefügg-e a személyiségünkkel.

„A kutyákat egy új választási helyzet elé állítottuk, ahol a régiek mellett olyan ingereket is láttak az érintőképernyőn, amelyek csak hasonlítottak a korábbiakra. Például, a kutyák egy részének a sárga körre kellett bökni, a kék háromszögre viszont nem volt szabad. Ehhez képest a tesztben kék kört és sárga háromszöget is mutattunk nekik, amelyek félig az akciót előhívó, félig a gátlást kiváltó ingerre hasonlítottak. A magabiztosabb és lelkiismeretesebb kutyák nagyobb valószínűséggel bökték meg ezeket a felemás ingereket is, tehát „optimistán” értékelték a kétes helyzeteket. Külön érdekesség, hogy a kutyák gátlás közben (amíg arra koncentráltak, hogy ne bökjenek) eltérő stratégiát alkalmaztak. Egyesek a gazdát nézték, vagy az etetőt a jutalmat várva, mások pedig végig a képernyőn megjelenő ingert bűvölték.” – mondja Gácsi Márta.

A felfedezhető párhuzamok miatt a kutatás az emberi viselkedés modellezésének szempontjából is izgalmas. A figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar (ADHD) sok fiatalt és felnőttet is érint, főbb tünetei közé tartozik a figyelem fenntartásában vagy koncentrálásában megjelenő nehézség, a túlmozgás, vagy a hirtelen, gondolkodás nélküli cselekvés. Az érintetteknek komoly nehézségeik vannak a mindennapi életben, például az iskolában, munkahelyen, vagy társas kapcsolatokban. „Úgy gondoljuk, a kutya olyan új, természetes állatmodell lehet az ADHD jellegek kutatásában, amely hatékonyan egészíti ki a jelenleg alkalmazott modelleket. Így ezek a vizsgálatok fontos első lépései egy új, komplex kutatási iránynak.” – mondja Bunford Nóra. A tanulmány az American Psychological Association lapjában jelent meg.