Természettudós és művész, az ökológia szó megalkotója
1919. augusztus 9-én halt meg Ernst Haeckel német zoológus, evolúciókutató, a darwinizmus hirdetője, aki művészi igényességgel illusztrálta kiadványait.
Potsdamban született 1834. február 26-án, majd Merseburgban nőtt fel, ahol édesapja köztisztviselő volt. Egyetemi tanulmányai során Berlinben orvosi, anatómiai képesítést szerzett, majd botanikát is tanult, s egy ideig orvosként is dolgozott az édesapja kívánsága szerint, bár ekkor már jobban érdekelte a biológia számos más ága. Apja jóváhagyásával Itáliába utazhatott, ahol festészetet tanult, miközben tengerbiológiai megfigyeléseket is végzett. Fordulópontot jelentett az életében, amikor Darwin evolúciós munkásságával találkozott 1859-ben, innentől kezdve a darwinizmus legnagyobb támogatója lett Németországban. Ismeretterjesztő előadásokat tartott tudományos közönségnek és hétköznapi embereknek egyaránt, majd 1861-től a Jénai Egyetem zoológia professzora volt, egészen 1909-ig. Darwinnal személyesen is találkozott, illetve leveleztek is, később Haeckel az illusztrációiból készült kiadványokat is küldött Darwinnak, amelyeket az evolúcióelmélet atyja igen nagyra értékelt.
A világ számos helyére ellátogatott tudományos felméréseket végezni, ezres nagyságrendű élőlény-felfedezés és fajleírás kötődik hozzá, csak sugárállatkákból 150 fajt fedezett fel. Ezeket a rendkívül kicsiny lényeket mikroszkóppal tanulmányozta, s a látottakat festette meg művei illusztrálására. Az egysejtűeken túl számos más, nagyobb termetű tengeri élőlényről is készített fantasztikusan szép illusztrációkat, később ezeket számtalan további létforma festményével egészítette ki, 1899-1904 között 10 kötetben jelentek meg munkái, a sorozat a Kunstformen der Natur (A természet műalkotásai) címet kapta. A kötetek az algáktól a mohákon és orchideákon át az emlősállatokig számtalan művészi ábrát tartalmaznak. A köteteket mára már digitalizálták, így végig is nézegethetjük az eredeti kiadást, ám azóta számos kivonatos könyv is megjelent róla (legutóbb 2017-ben).
Behatóan foglalkozott embriológiával, s számos megfigyeléssel támasztotta alá azt, hogy az állatok és az ember az egyedfejlődésük során végigjárják a törzsfejlődést. Az embriók fejlődésének megfigyelt részletei alapján saját maga állított össze egy leszármazási fát, s ezen – a korának elképzeléseivel szemben – a vízilovakat a bálnák rokonságába sorolta, a bálnákat pedig a párosujjú patások közé, jócskán megelőzve e tények bizonyítékait. Már 1866-ban felmerült benne, hogy a sejtmagok az öröklődésben igen fontos szerepet játszanak, ezzel is igencsak megelőzte korát.
Tudományos munkássága során számos kifejezést is megalkotott, amelyeket mind a mai napig használunk, ilyen például az ökológia vagy a filogenetika. Evolúciós elgondolásaiban nem teljesen követte Darwint, úgy vélte, hogy a természetes szelekción túl az egyed élete során szerzett tulajdonságait is átörökítheti, s ez vezet az új fajok kialakulásához. Gondolkodásmódját nagyban befolyásolta a német romantika és idealista filozófia is. Olyan tudományterületekbe is beleszólt, amelyekben nem volt képzettsége (antropológia, pszichológia, nyelvészet, kozmológia), bár ezzel a tudomány terén csökkent a népszerűsége, a hétköznapi emberek rajongtak az ideáiért. A szociáldarwinizmus támogatója volt, Darwinnal szemben nem hitt az emberi faj egységességében, hanem úgy vélte, hogy a rasszok külön-külön alakultak ki, ezek az elképzelései hozzájárultak a nemzetiszocialista ideológia kialakuláshoz. Egy kijelentését, miszerint „a politika alkalmazott biológia”, a náci propaganda felhasználta, számos más elméletével együtt, miközben filozófiai és vallási elképzeléseit nem fogadták el, az általa alapított német monista mozgalmat pedig betiltották.
Jénai professzori tevékenysége mellett természettudományi múzeumot is alapított, amely a mai napig működik, és a Jénai Egyetem tulajdona (Haeckel az egyetem alapításának 350. évfordulója alkalmából az intézménynek ajándékozta a múzeumot). Több mint félmillió példányból álló biológiai és paleontológiai gyűjteménye mellett állandó és időszakos kiállításokkal évente 20 ezer látogatót fogad a múzeum, valamint iskolai oktatási munkában is részt vesz. Egykori háza is múzeum, amelyben a könyvtára is megtalálható.
Haeckel 1909-ben vonult vissza a jénai professzori állásából, majd felesége 1915-ös halálát követően maga is gyengélkedni kezdett, 1919. augusztus 9-én, 85 éves korában Jénában hunyt el.
Haeckel nevét őrzi ma két hegycsúcs (USA, Új-Zéland) és egy 1992-ben felfedezett 3,1 km átmérőjű aszteroida (12323 Haeckel).