A STEM betűszó, a magyar szakirodalomban is használt kifejezés, a science (tudomány), technology (technológia), engineering (mérnöki tudományok) és mathematics (matematika) szavak kezdőbetűiből áll össze, vagyis nagyjából azt takarja, mint a reáltudományok kifejezés. A reál tárgyak ugyan sok diáknak okoznak nehézséget, azonban az Egyesült Államokban például úgy tűnik, hogy bizonyos etnikai kisebbségeket ez kiemelten érint, hiszen aránytalanul alacsony létszámmal képviseltetik magukat ezeken a területeken.

A Texasi Egyetem pszichológusai úgy gondolták, hogy ehhez a tanárok hozzáállása is hozzájárulhat, ezt a lehetőséget vizsgálták intézményük oktatóinak és hallgatóinak bevonásával. Összesen 150 reál tárgyat oktató egyetemi tanár vett részt a vizsgálatban, akik átlagosan több mint 18 év tapasztalattal rendelkeztek. Az tanárok egy online kérdőívet töltöttek ki, amiben a következő két állítás volt hivatott felmérni az intelligencia fejleszthetőségével kapcsolatos elképzelésüket: „Őszintén szólva, a hallgatók rendelkeznek egy bizonyos szintű intelligenciával és ezen nem tudnak változtatni”, illetve „Az intelligencia olyasmi, amin nem lehet változtatni”. A résztvevőknek egy-egy hat fokú skálán kellett jelezniük, mennyire értenek egyet az állításokkal. A két állítás egyébként azonos értelmű, így szűrhetők a figyelmetlen kitöltések: a nagyon eltérő válaszok arra utalnak, hogy a kitöltő nem olvasta el alaposan a kérdéseket. A válaszok alapján két csoportra osztották az oktatókat: az egyik csoportba azok kerültek, akik egyetértettek az állításokkal, vagyis úgy gondolták, hogy az intelligencia nem fejleszthető (rögzült szemléletmód), a másik csoportot az állításokat elutasító, vagyis a fejlődési szemléletmódú oktatók alkották.

Az oktatók kurzusain összesen nagyjából 15 000 hallgató vett részt 2 év alatt. A kutatók összefüggést találtak az oktatók szemléletmódja és a kurzusaikon elért eredmények között: a hallgatók rosszabbul teljesítettek azokon a kurzusokon, amelyeket rögzült szemléletmódú oktatók tartottak. Ezen felül az európai és ázsiai, illetve az afrikai és latin felmenőkkel rendelkező hallgatók szétbontásával az is kiderült, hogy az utóbbi csoport esetében hangsúlyosabb a hatás, ők még rosszabbul teljesítettek a rögzült szemléletmódú tanárok óráin.

Mi állhat az eredmények hátterében? A kutatók arra kérték a hallgatókat, hogy értékeljék az oktatókat és a visszajelzések alapján úgy tűnt, hogy a fejlődési szemléletmódú tanárok óráin motiváltabbak voltak a hallgatók. Az oktatók intelligenciával kapcsolatos elképzelései minden bizonnyal megnyilvánulnak a kommunikációjukban (pl. „Ha ezt sem értik, ne számítsanak sok jóra!” szemben „Ha most ez nem világos, otthon még gondolkozzanak el rajta!”), ez befolyásolhatja, hogy a hallgatók mennyi energiát hajlandók a tanulásra fordítani, ami a jegyekben és később a pályaválasztásban is érvényre juthat. Hogy miért érinti ez rosszabbul a hátrányos megkülönböztetésben részesülő kisebbségieket? A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a bőrszín és az intelligencia kapcsolatáról alkotott téves elképzelések elterjedtsége miatt ezek a hallgatók talán hajlamosabbak elhinni, hogy az ő intelligenciájuk kevés a megfeleléshez a természettudományos tárgyakon.

Mindez azt sugallja, hogy a fejlődési szemléletmód a tanárok részéről nem csak azért lehet hatékony, mert a kutatási eredmények szerint az intelligencia igenis fejleszthető, hanem azért is, mert ezzel motiváltabbá tehetik a diákokat.

Írta: Reichardt Richárd

Források:
https://advances.sciencemag.org/content/5/2/eaau4734
https://www.nature.com/articles/s41562-019-0588-4