Ha volt élet a Marson, a por segíthette a fennmaradását

Armando Azua-Bustos, a chilei Tudományos Kutatási Legfelsőbb Tanács munkatársa és a csapat vezetője kollégáival azt vizsgálta, hogy a mikroszkopikus létformák, például a baktériumok és gombák miként képesek nagy távolságot megtenni a szálló por segítségével, így vészelve át a szélsőséges körülményeket – írja a CNET.

A kutatók a sivatagban hat területen helyeztek el a mikroorganizmusok számára tápanyagként szolgáló anyaggal teli edényeket. A tálakat több tíz kilométer hosszan rakták le, majd felmérték a felgyülemlő porban lévő fajokat.

Bár az Atacama-sivatag nem annyira szeles és poros, mint a Mars, a szemcsék így is nagy távolságokat képesek megtenni a régióban. Az elemzést követően a szakértők arra jutottak, hogy a part menti baktériumfajok egészen a sivatag közepéig képesek eljutni.

Két baktériumról a kutatók korábban is tudták, hogy a levegőben fordul elő. Az érintett mikroorganizmusok eredetileg Indiából és Kínából származnak, az élőlények tehát óriási távolságot utazhattak.

A csapat úgy véli, hogy amennyiben van, illetve volt élet a Marson, az hasonló módon mozoghatott az égitesten. Bár napjainkban a bolygó felszínén nagy valószínűséggel nincsenek létformák, a távoli múltban a szélnek köszönhetően az extrém körülmények közt is fennmaradhattak bizonyos mikroorganizmusok.
Mindez természetesen csak feltételezés, hiszen egyelőre nem sikerült bizonyítékot találni a marsi életre.