Űrbatyu – a Bakonyból a sztratoszférába

Egy maroknyi amatőrcsillagász elhatározta, hogy az első Holdra szállásról sajátos módon emlékezik meg, az ötletből nagyszerűen megvalósított közösségi projekt kerekedett.

A Bakonyi Csillagászati Egyesület néhány éve még klubként alakult pár lelkes, égbolt iránt érdeklődő fiatalból, ám igen hamar kiderült, hogy a rajongásukkal másokat is bevonhatnak az asztronómia rejtelmeibe. Nyilvános csillagászati bemutatók, ismeretterjesztő előadások sokasága van ma már a 2018 óta egyesületként működő közösség mögött, olyan helyszínekre vitték el a csillagászatot, ahol a lakosságnak, s főként a gyerekeknek esélyük sem lenne például távcsőbe pillantani, vagy meteoritokat vizsgálni. Munkájuk elismerését 2019-ben Civil Díj Legígéretesebb új szervezet kategória elnyerése jelentette.
Ivanics Ferenc, a Bakonyi Csillagászati Egyesület elnöke elmondta, hogy a Holdra szállás 50. évfordulójára tervezett magaslégköri kutatóballon felengedését már jóval a nagy nap előtt szervezni kezdték, és ezúttal is az volt a cél, hogy minél több érdeklődővel megoszthassák az eseményt. A projekt nevét, az Űrbatyut közönségszavazáson választották ki, majd a ballonnal a világűr pereméig emelkedő logót, pályázó gyerekek munkájából választották ki, a díjnyertes kép a gondola külső oldalát díszítette.
A projektet Veisz András, az egyesület alelnöke vezette. Ő építette a gondolát és szerelte össze a ballon részegységeit. Az APRS rendszer kiépítését Kauker Zoltán egyesületi tag végezte.



Az eseményre nagy izgalommal készültek, meséli Ivanics-Rieger Klaudia, egyesületi tag: „technikai előkészületeket követően az indítás napján, július 20-án már kora reggel az ajkai helyszínen volt a csapat, a ballon gondolájában elhelyeztük az űrhajós LEGO figurát, Sztratosz Ferit, bekerültek az útra szánt apró emléktárgyak, a műszaki berendezések, kamerák, GPS, és különböző mérőműszerek is. Az indítás előtt még a rajzpályázat nyertesei átvehették a díjukat, majd megkezdődött a hélium betöltése. A kényes műveletet követően minden készen állt az indításra, az egyesület tagjai és a rajzpályázat nyertesei a visszaszámlálás végéig kezükkel tartották a ballont, majd elengedték, s az Űrbatyu a magasba emelkedett. A csomagot még hosszú percekig látni lehetett, mígnem eltűnt a nagy magasságban.”





„Ezután izgalommal telt a várakozás – folytatja Klaudia -, hisz még nem tudtuk, merre sodorják a légáramlatok a ballont, ám hamarosan kiderült, hogy az előzetes meteorológiai adatok alapján számítotthoz képest délebbre utazott, ráadásul a Balatonba csobbant. Nem kis szerencsével egy vitorlás utasai tanúi voltak a leérkezésnek, kiemelték az Űrbatyut, s a rajta lévő telefonszámon értesítettek bennünket, így a dobozt hamarosan megkaptuk.”
A hermetikusan zárt doboz minden tartalma épségben leérkezett, ez a műszerek szempontjából volt fontos. Tehát következett a felvételek feldolgozása: ezeket részben a későbbi, hasonló küldetésekhez használják majd, részben pedig az ismeretterjesztő előadások során megosztják az érdeklődőkkel is.
Vajon hogy bírta a gondola az utazást? Miként reagáltak a műszerek a jelentős hőmérséklet-változásra, bírták-e a kamerák és azok akkumulátorai a sztratoszféra extrém hidegét?
Az egyesület elnöke elmondta: „Szerencsére a legtöbb eszköz jól teljesített, és látványos felvételek készültek a ballon útja során. 26532 méteres maximális magasságig emelkedett az Űrbatyu, ezt a Siófok közeli Ádánd felett érte el. Az indításkor 2 méter átmérőjű ballon ebben a magasságban 15 méterre tágult, majd a nyomáskülönbség miatt a hajszálvékonyra feszült anyag szétrobbant – az elvárásoknak megfelelően -, ezután visszahullott a felszínre. ”
A projektről és az Űrbatyu útjáról videó is készült.
Az elért magasságban, vagyis a felszínt s a bioszférát óvó ózonpajzs szintjén már sötét az égbolt, a légkörünk tömegének legnagyobb része alacsonyabban helyezkedik el (15 km alatt található a 80 százaléka), a légnyomás a felszíninek alig a századrésze, hőmérséklete: -40/-50°C. A légkör legalsó régiója világos kékes árnyalatú, ez fokozatosan sötétkékbe, majd feketébe vált, hisz nagy magasságban már hiányoznak belőle azok a részecskék, amelyeken a fény szóródva az égboltunk kékségét okozza, ezt az Űrbatyu felvételein is jól láthatjuk.
Jelenkorunk drámai változásai a légkörben is megmutatkoznak, ezeket tetten érni ugyan a nagy tudományos intézetek feladata, ám a hasonló közösségi kezdeményezések sem hiábavalók. E magasságot csak hasonló ballonokkal, illetve speciális rakétaszondákkal lehet elérni, így az itt gyűjtött információk, mérési adatok valódi kincsek. Főként, ha a felhasználásukra gondolunk: kíváncsi szempárok csillogása egy-egy iskolásoknak vagy felnőtteknek tartott előadáson. A Bakonyi Csillagászati Egyesület ismeretterjesztő munkájához immár saját légköri mérések és felvételek is hozzájárulnak, s az ezekhez fűződő közösségi élményből pedig mind a projektben részt vett gyerekek, mind a munkát segítő támogatók részesülhettek.
Ivanics Ferenc, az egyesület elnöke elmondta, a most szerzett tapasztalatok alapján már tervezik a következő sztratoszféraballon küldetését, amely majd még jobb felbontású felvételekkel és még több méréssel járulhat hozzá a kiterjedt ismeretterjesztő munkához.