Anyatejes táplálás az emberősöknél
Lehetetlennek tűnő vállalkozás a több millió éve élt emberelődök anyatejes táplálásáról megtudni bármit is, azonban a fogzománc izotópjaiból sikerült érdekes adatokat kinyerni.
Egy dél-afrikai és francia kutatókból álló csoport vizsgálta meg 37 emberelőd fogmaradványait, megmérték a fogzománcban a kalcium 44-es és 42-es izotópjainak arányát. Ezek az izotópok attól függően változnak a zománcban, hogy mennyi ideig fogyasztott anyatejet az adott ember, illetve az anyatej mellé milyen arányban kapott egyéb táplálékot az egykori csecsemő.
A kutatók múzeumban őrzött fogakból vett kis mennyiségű mintát elemeztek, 12 Australopithecus africanus (3,3 millió éves), 18 Paranthropus robustus (2 millió éves) és 7 korai Homo egyedtől származó fogakban. Összehasonlításul, ma élő, különböző táplálkozási típusba tartozó emlősök, köztük gorilla fogain is elvégezték az elemzést. A kalciumizotópokon túl megmérték a kalcium/stroncium, illetve a kalcium/bárium arányait is, ezek az egyéb, növényi vagy állati eredetű táplálékok arányát segítenek megállapítani. Az egyes fogak különböző pontjain vett mintákkal adott életkorhoz tudták kötni a táplálkozás típusát.
Az anyatej kalciumizotópjainak egymáshoz viszonyított arányai alacsonyak, s ez tükröződik a fogzománcban is, ha a gyermek anyatejet fogyaszt. Az ősibb Australopithecus és Paranthropus fogakban csak igen csekély nyomot hagyott az anyatejes táplálás, és a többi izotóp alapján már egészen kicsi kortól kaptak a felnőttekével egyező élelmet a csecsemők, ez hasonló arányú, mint a ma élő emberszabású majmoknál.
Azonban a korai Homo esetében már hosszú idejű, legalább egy éves kizárólagos anyatejfogyasztásra utalt a kalciumizotópok aránya. Az anyatej és a felnőtt táplálék közti átmenetet jelző izotópváltozások szinte teljesen hiányoznak a két korai emberősnél, a Homo esetében viszont jól elkülöníthető az anyatejes és a normál táplálkozású kor.
Ez nemcsak arról tanúskodik, hogy sokáig szoptatták a Homo elődeink a gyermekeiket, hanem egyúttal azt is jelentette, hogy az anyák hosszabb időközökkel szülhették a következő utódaikat, így az egy utódra jutó gondoskodás ideje is megnőtt.
Egy másik, szintén nemzetközi összetételű kutatócsoport kimondottan az Australopithecus africanus 2 egyedének 5 fogmaradványát vizsgálta, azok kalcium, bárium, stroncium és lítium-izotópjain keresztül, és arra jutottak, hogy ezen emberős is hosszú ideig táplálta anyatejjel utódait, bár nem kizárólagosan. A vizsgálataik szerint akár másfél éves korig is kaptak tejet a csecsemők, s ez hasonlóan periodikus volt, mint például a mai orángutánoknál. Ha a többi táplálékforrás szűkösnek bizonyul, akkor gyarapodik az anyatej termelése, a táplálékbőség idején elapad, ez pedig a fogakban periodikusan változó izotóparányokkal jelentkezik. Az egykori környezet táplálékviszonyaihoz így alkalmazkodó Australopithecus africanus különleges helyzetét jelzi ez a mérés az emberelődök körében, utalva az emberős előtt állt kihívásokra és az alkalmazkodóképességre egyaránt.