Rézkori egészségkultusz része lehetett Ötzi?

Ötzi minden bizonnyal a hátában talált nyílhegy következtében halt meg kb. 5300 éve, ám ezen kívül is számos problémája volt még a 40-50 évig tartó életében. Arthritisz miatt igen siralmas állapotban voltak a csípő és térdízületei, a csigolyáin is találtak kopást, rosszak voltak a fogai, bordáin volt korábbi törés nyoma, epeköve és érelmeszesedése is volt, emésztési panaszokkal küzdött, a gyomorfekélyért felelős baktériumot és bélférget is kimutattak a vizsgálatok. Rövid idővel a halála előtt koponyasérülést is szenvedett melynek nyomára az agyában talált elváltozások is utaltak, s a jobb kezén is friss, de már hegedő vágásnyomokat ismertek fel. Bár a bajait ma jól ismerjük, arról kevesebb elképzelésünk van, hogy ezeket miként próbálta a rézkori ember kezelni.

Egy olasz-litván kutatócsoport Ötzi múmiáján található nyomok alapján igyekezett erre a kérdésre választ keresni, a munkájuk eredményét az International Journal of Paleopathology folyóiratban közölték.

Öztivel együtt a jégbe fagytak a felszerelései is, köztük például egy „orvosságos zacskója”, amelyhez erősítve gyulladásgátló hatású nyírfatapló volt, a gyomortartalmából pedig egy féreghajtásra használt páfrányfélét azonosítottak. A tetoválásairól megoszlanak a vélemények, hogy pusztán díszítő, vagy „gyógyító” szándékkal viselte-e őket. A 19 csoportba sorolható tetoválásból 9 olyan helyen van, amely a betegségeivel kapcsolatos tradicionális akupunktúrás területekkel egyezik meg. Ezek nemcsak jóval megelőzik a kínai orvoslásból ismert kezelések korát, de arról is tanúskodnak, hogy a korabeli társadalomban egy generációkon átívelő tudással járó egészségkultusz létezett.

A páfrányfélét, amelynek nyomait megtalálták mind a gyomrában, mind a bél különböző szakaszain, fogyasztás előtt előkezelésnek kell alávetni, hogy a benne lévő súlyosan mérgező összetevőket kioldják. Szintén találtak az emésztőrendszerében olyan mohából származó törmelékeket, amelyet külsőleg, sebgyógyításra használtak egészen a 20. századig – Özti valószínűleg a sérült jobb kezét köthette be ezzel, s utolsó táplálékával véletlenül jutott belőle a gyomrába. A magával hurcolt nyírfataplóról tudjuk, hogy gyulladáscsökkentő és antibiotikus hatása is van, és bár akár tűzgyújtáshoz is lehetett használni, a betegségei miatt azt tartják valószínűbbnek, hogy inkább orvosságként hordta magával.

Azt utólag nyilván nem lehet megmondani, hogy Ötzi milyen mértékű és gyakoriságú fájdalmaktól szenvedett, de a nála és a szervezetében talált gyógyhatású szerekről  a kutatók úgy vélik, hogy ezeket gyógyító céllal használata. A tetoválásai egyedülállóak, így nem tudhatjuk, mennyire lehetett elterjedt 5300 éve ez a módszer. Amennyiben ezek a nyomok valóban valamilyen akupunktúrás kezelés során kerültek rá, a kutatók úgy vélik, léteznie kellett az akupunktúra tapasztalati úton kialakított hagyományának és némi anatómiai ismeretnek is Ötzi idejében. Ehhez pedig szervezett társadalomra is szükség volt, és Ötzi eszközei, hegyi terepjárásra kiválóan alkalmas ruházata is egy ilyen társadalmi környezetről tanúskodnak.

A feltételezéssorozat persze nem bizonyosság, főként nem tudjuk, hogy feltárt növényi és egyéb nyomok mennyiben hatottak Ötzi egészségi állapotára, de a kor ismeretéhez hasznos adatokkal szolgálnak.