Hangvizsgálat segíthet kideríteni az illegálisan bányászott homok eredetét
Az építkezéseken használt jó minőségű homok világszerte az egyik leggyakoribb illegálisan kitermelt alapanyag, és sokszor lehetetlen felderíteni a forrását.
Az illegális homokbányászat számtalan esetben felderíthetetlen marad, mivel hiába fülelnek le valahol egy engedélyekkel nem rendelkező rakományt, nem derül ki, honnan ered a homok, s így nem lehet visszakövetni sem a csempészet irányát. Egy új módszer segíthet megoldani ezt a problémát, ugyanis egy holland-brit kutatócsoport felfedezte, hogy minden partszakasz homokja eltérő hangokat produkál, a felfedezésről az Applied Acoustics szakfolyóiratban számoltak be.
A módszer persze nem hétköznapi, vagyis nem az szükséges hozzá, hogy valaki a homokban hasaljon és hallgassa a szemek pergését. A vizsgálathoz a legnagyobb részben kvarcból és karbonátokból összetevődő homokszemcséket gyenge savba helyezik, s ebben apránként feloldódnak a homokban lévő, egykor élt mészvázas vízi állatokból eredő karbonátos ásványi darabkák. Ha egy folyó például mészkőszirtek közt kanyarog, az ezekből származó szemcsék a folyó homokjába kerülnek, illetve a folyókon át a tengerekhez is eljutnak.
Ezen oldódási folyamat során aprócska buborékok keletkeznek, ez pedig jellegzetes hanghatással jár, a hangokat érzékeny műszerrel rögzíteni és mérni lehet. Mivel a karbonátok mennyisége és eredete helyszínenként eltérő, az adott homokot adó terület geológiai jellegzetességei okán, így meg lehet különböztetni a különféle helyekről származó homokot az oldódás során keletkező hangokból. A módszer tesztelését valós strandok homokjával végezték, illetve kvarcszemcsékhez a laborban más-más mennyiségű és különböző anyagokból eredő karbonátos ásványok szemcséit keverték és ebből készítettek vizsgálandó mintát. További eltérések adódnak olyan részletekből is, hogy milyen egyéb, kis mennyiségben jelen lévő anyagok vannak még a homokban.
Miután ezzel sikerült bizonyítani, hogy a módszer használható a homok eredetének felderítésére, a következő lépések az illegális bányászat visszaszorításában már a szakhatóságokra várnak.
A homok- és sóderbányászat, ha vízpartokon (vagyis nem ősi, mára a szárazföldre, föld alá került lerakódásokban) folyik, rendkívüli pusztítást végez nemcsak a vízi élővilág számára fontos élőhelyeken, hanem akár olyan eróziós folyamatokat is elindít, amelyek például árvizekkel, vagy az infrastruktúra sérülésével járnak. A világszerte egyre fokozódó igények kielégítését épp emiatt fontos volna a legális, környezeti és biológiai hatásfelmérést követően engedélyezett bányákban végezni. Sajnos, hiába van látszólag végtelen mennyiségű homok a sivatagokban, az nem alkalmas építőipari felhasználásra.
A hosszú távú megoldás viszont az lehet, ha ezeket az építőanyagokat mással igyekeznek helyettesíteni, az erre vonatkozó kísérletek is világszerte folynak. Ígéretesnek tűnő módszer lehet az egyébként veszélyes hulladéknak számító bontott építőipari törmelékek újrahasznosítása.