Miről árulkodnak az utolsó mamutcsoport csontjai?

A gyapjas mamutok utolsó csoportja a Jeges-tengeren fekvő Vrangel-szigeten maradt fenn, ezt a szakértők évek óta tudják. A populáció mintegy négyezer éve halt ki, a kutatók pedig a közelmúltban átfogó analízis alá vetették néhány példány csontját és fogát – írja a Science Alert.

A gyapjas mamutok alkonya az emberi vadászat erősödésével és az utolsó jégkorszak végével, mintegy 12 ezer évvel ezelőtt kezdődött meg. A folyamat hatására a szárazföldön egyre kevesebben lettek.

A kutatók a csontok kémiai analízisével azt akarták felmérni, hogy milyen környezeti változásokat tapasztaltak az állatok. A szén-, nitrogén-, kén- és stroncium-izotópok elemzésével a Laura Arppe, a Finn Természettudományi Múzeum munkatársa által vezetett csapat arra jutott, hogy a mamutok táplálkozása és környezete drámai átalakulásokon esett át. A kutatók a Vrangel-szigeten talált leletek mellett Ukrajna, Oroszország és Alaszka területén feltárt maradványokat is vizsgáltak.

Meglepő módon a Vrangel-szigeten a 10 ezer éves maradványokban a kollagén szén- és a nitrogén-izotóp szintje nem változott, noha ez elvárható lenne a felmelegedéssel. A kén- és stroncium-izotópok sem az előzetes becsléseknek megfelelően alakultak. Úgy tűnik, az enyhébb éghajlaton élő Vrangel-szigeti mamutoknak nem volt szükségük olyan jelentős zsírtartalékokra.

Arppe és csapata szerint a helyi állatok az átmeneti, kedvező időjárási körülmények miatt maradhattak fenn olyan sokáig, idővel azonban elzártságuk miatt veszélyes mutációk alakultak ki náluk. A kőzetelemzések azt is felfedték, hogy az ivóvíz minősége is romlásnak indulhatott, és az sem zárható ki, hogy az emberek is megjelentek a környéken. Ezek együtt végül elhozta az utolsó populáció kihalását is.