30 évig vezetett napló alapján elemezték a demencia előrehaladását

Vivan White 1985 és 2016 közt naplót vezetett mindennapi életéről, tevékenységeiről, 60 és 90 éves kora között. Ezen időszak során demenciát diagnosztizáltak a hölgynél, a naplóját még a diangózist követően is évekig írta, így igen jól vizsgálható „anyagot” szolgáltatott a kutatóknak, számolt be róla a MedicalXpress élettani hírportál.

A Torontói Egyetem nyelvészeti kutatói a naplókban alkalmazott szóhasználatot elemezték, egészen pontosan azt, hogy a hölgy a tevékenységei leírása során használta-e az én személyes névmást. Az angol irodalmi nyelvben, amelyet az iskolai tanulmányok során sajátítanak el a tanulók, a mondatokban személyes névmásnak is szerepelni kell, és ezt a beszélt nyelvben is így alkalmazzák. (Magyarban a ragozásból kiderül, ki végezte a leírt tevékenységet.) Azonban a köznapi nyelvhasználat során, mint a baráti beszélgetések, vagy épp a naplóírás során többen elhagyják az egyes szám 1. személyű személyes névmást. A hölgy a naplójában az első 24 év során az esetek 76 százalékában elhagyta az ént a mondataiból, azonban a demencia diagnózisával nagyjából egyszerre elkezdte 100 százalékban használni, vagyis visszatért ahhoz, amelyet az iskolában elsajátított, feladva a saját egyéni stílusát. Például korábban csak annyit írt, hogy „áfonyás muffint sütöttem”, azonban a késői, hanyatló szakaszban ez minden esetben „én áfonyás muffint sütöttem” formában szerepelt.

Sali Tagliamonte, az egyetem nyelvészeti tanszékének professzora, a vizsgálat vezetője azt mondta, hogy úgy tűnik, az emberek visszatérnek a formális, alapszintű nyelvhasználathoz, ha a kognitív képességeik csökkenni kezdenek. A naplóírás is az anyanyelv megtanulását és az iskolai oktatás alapján elsajátított, majd az évek során kialakított egyéni viselkedési mintán alapuló folyamat. A naplóírás során háttérbe szorulnak a formális szabályok és a köznyelvi  stílus kerül előtérbe, az Alzheimer-kór előrehaladtával azonban ezt a később kialakult, saját stílust felejtik el a betegek korábban.
Hasonló dolog fordul elő a több nyelven beszélőknél: ők is hamarabb felejtik el a később megtanult nyelvet.

Igen ritka, hogy ilyen hosszú időszakot átölelő, folyamatosan vezetett naplókat találjanak, azonban a mostani kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a hosszú idő adatai segítségével végzett vizsgálatok rávilágíthatnak a kognitív változásokra, s további, lehetőleg minél nagyobb időt átfogó vizsgálatokra ösztönöznek például pont az Alzheimer-kórban, vagy más demenciában szenvedők esetében.
Katharina Pabst, a kutatásban szintén részt vett doktorandusz hozzátette, hogy a legtöbb nyelvhasználati vizsgálat a fiatalkori, vagy a nyelv elsajátítása során lezajló újító jellegű változásokra koncentrál, s igen kevés foglalkozik a felnőttkor vagy az idős kor nyelvezetének hosszú távú átalakulásaival, holott bizonyított tény, hogy ilyenkor is zajlanak változások. Az azóta elhunyt Vivian White ugyan csupán az élete késői szakaszában, ám még egészségesen kezdett bele a rendszeres naplóírásba, s neki köszönhetően a kutatók rendkívüli lehetőséget kaptak annak vizsgálatára, hogy vajon követhető-e a nyelvhasználatban a mentális hanyatlás.