Neandervölgyi és gyenyiszovai gének segíthették a túlélést

A Science tudományos folyóiratban közzétett új tanulmány szerint egy nemzetközi kutatócsoport annak járt utána, hogy vajon mi lehet az oka a melanéziai őslakosság genetikai adataiban fordul elő legnagyobb mértékben e két korábban élt emberfaj nyoma.  A PápuaÚj-Guineától a Fidzsi-szigetekig terjedő Melanézia területén élő őslakosok genomjában 3-5 százalék a neandervölgyi, és 1-3 százalék a gyenyiszovai eredetű gének aránya.

Ehhez a kutatók olyan géneket kerestek, amelyeken a természetes szelekció fokozott hatása ismerhető fel, és olyan tulajdonságokért felelősek, amelyek a környezethez való alkalmazkodásban jelentős szerepet kaptak.

A vizsgált genetikai adatok a gén kópiaszám változatosságát (angol rövidítésben CNV) mérték fel, ez azt jelenti, hogy pl. egyes gének, géncsoportok több másolatban is létezhetnek attól függően, hogy az általuk kódolt fehérje mennyire fontos, vagy más esetben egy előnytelen tulajdonságot kódoló gén törlődik a génkészletből. E változatosság leginkább azokban a fehérjékben érhető tetten, amelyek a környezet hatásaira közvetlenül reagálnak, így az alkalmazkodás során különösen jelentősek.

Az így talált 37 természetes szelekciós hatást mutató CNV esetében 19 származik a két emberelőd valamelyikétől, s a bennük foglalt géneknek olyan funkciókban van szerepük, mint az anyagcsere, az agy fejlődése, vagy az immunrendszer működése. A kutatók úgy vélik, azért maradhattak fenn ezek az átvett gének a melanéziaiakban, mert olyan előnyökkel jártak, amelyek a szigeteken való túlélésben segíthették őket.

A következtetésekkel azonban ennél is tovább mennek: mivel minden, Afrikán kívüli mai emberben van valamennyi a két előd emberfaj génjeiből, könnyen lehet az is, hogy az Afrikán kívüli körülményekhez való alkalmazkodásban is fontos szerepe volt e két fajnak. Így akár a Homo sapiens sikeres világhódításához is hozzájárulhattak a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak.