Már rég megtalálhatták a marsi élet nyomát?

A Scientific Americanban megjelent véleménycikkében Gilbert V. Levin, a NASA korábbi kutatója azt írja, hogy már felfedezhettük a marsi élet bizonyítékait – számol be a Futurism. A szakértő vezette 1976-ban azt a kísérletsorozatot, melynek során a Viking leszállóegységek a gyűjtött talajmintákat helyben elemezték.

A vizsgálatban a mintákhoz tápoldatot adtak, illetve egy speciális jelzővel, radioaktív izotóppal is ellátták. Az elképzelés az volt, hogy a potenciális baktériumok az anyagcseréjük során majd kibocsátják a tápoldatból felvett izotópokat.

Az első eredmények óriási meglepetésre pozitívak voltak, egy héttel később viszont a megismételt teszt már nem mutatta ki a mikroorganizmusok lehetséges jelenlétét. A szakértők ezért arra jutottak, hogy egy kémiai folyamat idézte elő a szénizotópok felszabadulását.

Levin most mégis úgy gondolja, hogy első kísérletek voltak a helyesek. A marsi élet mellett szól, hogy azóta a felszíni víz nyomait azonosították, a vörös bolygón emellett metánra, ammóniára és féregszerű struktúrákra is bukkantak.

A kutató szerint újabb mintákat kéne begyűjteni az égitesten, és eljuttatni azokat a Földre, hogy a legmodernebb technikákkal, laboratóriumban is elemezhessék a helyi talajt.

A Viking-1 talajmintát vesz 1977-ben

Forrás: Wikipedia

Levin (aki egyébként végzettsége szerint környezetmérnök, emellett elismert, sokszoros feltaláló) álláspontja a tudományos közösségben nem elfogadott. Az 1976-os marsi kísérletekben az általa még 1958-ban kifejlesztett módszert használták, a módszer eredetileg a víz, illetve élelmiszerek mikrobiológiai szennyeződésének gyors kimutatására született. A Viking-kísérleteket követően Levin 1997-ben ismertette egy konferencián az elméletét, miszerint életre utaltak a kísérleti eredmények, ezt követően számos tudományos folyóiratban is szerette volna publikálni felfedezését, azonban sorra visszautasították.

A legnagyobb problémának azt tartja, hogy a NASA azóta sem végzett ilyen jellegű kísérletet a Marson, egyik leszállóegysége vagy rovere révén sem. Olyan mérések voltak a Marson, amelyek szerves molekulákat kerestek – eredménytelenül. A Viking-kísérlet során a talajmintához adott tápoldat vizes oldat volt, és nemrégiben az Atacama-sivatagban, a marsi környezethez rendkívüli módon hasonló helyen, és nagyon hasonló kémiai összetételű talajban végzett vizsgálatok pont azt derítették ki, hogy a hirtelen érkező víz az ilyen extrém helyen élő mikrobák számára pusztító hatású.

A mostani véleménycikkében számos érvet felsorol, amelyek szerint van élet a Marson, azonban az érvei, amelyekkel az élet jeleit támogatja, legnagyobb részben már ismert kémiai vagy fizikai folyamatok eredményei, vagy magyarázhatóak e folyamatokkal. Ilyen például a metán jelenléte és szintjének változása, amelyre már több elképzelés is született, a legutóbbi augusztusban jelent meg, s pusztán hétköznapi fizikai folyamatokkal meg tudta magyarázni a metán „rejtélyt”. Az 1976-os eredmények magyarázatáról akkori munkatársával közösen írt tanulmánya végül idén augusztusban az Astrobiology szakfolyóiratban megjelent. E tanulmány is azt hangsúlyozza, hogy a Marsra majd eljutó emberek biztonsága miatt is különösen fontos volna azt teljes bizonyossággal felmérni, hogy bármilyen mikroba jelen van-e a bolygón.