Igen különös a vakond járása

A csupaszfarkú vakond (Scalopus aquaticus) a mi bársonybundás ásóbajnokunkhoz hasonló életmódú arasznyi kisemlős, föld alatti járatokat épít, elsődlegesen gilisztával, emellett más férgekkel, meztelencsigákkal és rovarokkal, ill. ezek lárváival táplálkozik. Mellső lábai az ásáshoz alkalmazkodtak, lapátszerű tenyere és erős karmai vannak, ám a normál öt ujj mellett egy álhüvelykujja is van, s ezen egy bütyökszerű, erős csontkinövés.

Egy amerikai biológus kutatócsoport három vadon befogott vakondot vizsgált meg, speciális technika segítségével a járás apró részleteit tárták fel, az eredményekről pedig a Biology Letters folyóiratban számoltak be. Az érzéstelenített állatok mellső lába különböző pontjaira 0,5-1 mm nagyságú, röntgennel jól látható jelzőket fecskendeztek, majd a beavatkozást követően az állatok néhány napi pihenőt kaptak. Eztán laborban a vakond saját, természetes járatával azonos méretű műanyag alagutakban „futtatták” őket, s több irányból, nagy sebességű, röntgentartományú videókat készítettek. Ezek elemzéséből lehetett kideríteni, hogy pontosan miként mozognak a mellső végtag egyes csontjai, ízületei.

A felvételekből kiderült, hogy a vakond nem a teljes mancsára támaszkodik, hanem az álhüvelykujj csontkinövését használja járás közben. A mancsait maga előtt egyenesen kinyújtja, s a kis bütykökre támaszkodó erőteljes mozdulatokkal húzza előre magát, e mozdulata hasonló ahhoz, ahogy a nordic walking sportolók a botokkal segítik a járásukat. A tenyere eközben kissé előre és kifelé néz, és nem érintkezik a talajjal, a talajt érő bütyök pontja a váll és a könyök vonalánál nem kerül kijjebb. Minden eddig vizsgált szárazföldi állatétól alapvetően különbözik ez a járástípus, és eltér a vakond ásás közben használt mozdulataitól is.

A nagy tenyér és az erős karmok az ásáskor hasznosak, azonban a járás során romboló lehet a hatásuk, ha nem megfelelő módon érintkeznek az alagút falával. A test elé kinyújtott végtagok a fáradságos munkával megépített járatokat óvják, hisz így a járás során az állat ásólábai nem ütköznek bele a járat falaiba, s nem bontják meg azokat.

A többi, különös állati mozgást vizsgáló kutatáshoz hasonlóan, ennek is lehet gyakorlati haszna: a vakond járása is alkalmas lehet robotok mozgástechnikájának fejlesztésére, például olyan eszközökhöz, amelyekkel mentőakciókban lehet az embereket vagy felszereléseket szűk helyekről kihozni.