Milliónyi tengeri madár él az eldobott halzsákmányból

Az Exeteri Egyetem vezette új kutatásban, az Északi-tengeren most 8 madárfajt vizsgáltak, amelyekről ismert, hogy szeretnek az eldobott halakból táplálkozni, az eredményeket a Fish and Fisheries szakfolyóirat közölte. Ezek az északi sirályhojsza, szula, nagy halfarkas, viharsirály, heringsirály, ezüstsirály, dolmányos sirály, és a háromujjú csüllő.

Az egyes madárfajok egyedeinek energiaigényét, a táplálék összetételét, s azon belül az eldobott halakból vett részarányt mérték meg, s hasonlították össze az eldobott, a madarak számára hozzáférhető halzsákmány nyújtotta energiával. Több korábbi terepi vizsgálatból rendelkezésre álltak adatok arról, hogy az egyes madárfajok mennyit fogyasztanak el az eldobott zsákmányból, ezeket az adatokat figyelembe véve születtek meg az eredmények.

Az eldobott halzsákmány mennyisége az 1990-es években volt csúcson, ekkor 510 ezer tonnát hajítottak a halászhajók a tengerbe és ez a mennyiség a számítások szerint 5,6 millió madarat tartott el, 2010-re ez a szám kb. a felére esett vissza, az eltartott madárlétszám pedig 3,4 millióra. A nyolc vizsgált madárfaj állománya ezzel egyidejűen csökkent, legnagyobb mértékben a sirályhojsza (1,4 millióval), majd a háromujjú csüllő (1,3 millióval) és a heringsirály (630 ezerrel) egyedszáma lett kevesebb. Ugyanekkor az északi-tengeri költőhelyeiken végzett felmérések is egyedszámcsökkenést jeleztek, ennek oka azonban nem volt egyértelmű.

Richard Sherley, az Exeteri Egyetem Környezeti- és Fenntarthatósági Intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője elmondta, hogy a halászhajók általában egy-egy adott halfaj egyedeit igyekeznek kifogni, azonban gyakran más fajok is a zsákmányba keverednek. Ilyen esetekben a „melléfogást” még a hajóról visszadobálják a tengerbe, s hasonlóan tesznek azokkal a melléktermékekkel is, amelyek az előzetes feldolgozást is végző hajókon képződik. Azonban az EU előírásai megváltoztak, s ma már a kifogott zsákmányt teljes egészében a partra kell hozni, emiatt jelentős mértékben visszaesett a tengerbe borított halmennyiség. A partra hozott, s emberi fogyasztásra nem kerülő halakat is feldolgozzák, és javultak a halfajokra specializált fogási módszerek is, s így már egyre kevesebb a nem kívánt zsákmány.

Bár a felmért tengeri madarak képesek alkalmazkodni a rendelkezésre álló táplálékokhoz, az olyan gyors változásokat, mint az EU szabályozóinak életbe lépése, valószínűleg nem tudták kellő gyorsasággal követni, s emiatt is csökkent egyedszámuk. További negatív hatása lehet azoknak a környezetvédelmi intézkedéseknek is, amelyek révén például a szemétlerakókban e fajok számára hozzáférhető élelem mennyisége is kevesebb lett. Ezen túl néhány faj vadászattal váltja ki a kieső dögevést, és nem egy esetben olyan kisebb tengeri madarak az áldozataik, amelyek alapvetően csökkenő létszámuk miatt védendőek.

A felmérés csak az Északi-tengerre vonatkozott, azonban világszerte hatalmas halászterületek vannak, ahol rengeteg madár élhet meg az ittenihez hasonlóan az eldobott zsákmányból. Ezek hatása teljesen ismeretlen, az eldobott halmennyiségről becslések vannak (több mint 10 millió tonna évente), ám az ezt fogyasztó fajokról nincs világszintű felmérés.