99 millió éves a rovarbeporzás legkorábbi bizonyítéka

Bár mind virágból, mind rovarból szép számmal akadnak ősmaradványok a kréta időszak közepéből, az evolúciós kapcsolatuk régóta ismert, konkrét bizonyíték e korai időszakból eddig nem volt arra, hogy valóban rovarok végeztek volna beporzó munkát. Találtak olyan rovarokat, melyek szájszerve a pollenfogyasztókra jellemző, találtak a rovarok belében és ürülékében is pollent, ám olyan példa nem akadt, ahol a rovar a testén cipelte volna a pollent, ez pedig elengedhetetlen a beporzáshoz. A legkorábbi egyértelmű zárvatermő-pollent kb. 130 millió éves (kora kréta időszaki) maradványokban találták meg, ezt követően igen gyorsan terjedtek és sokasodtak a virágos növények. Ennek okaként a legelfogadottabb elmélet a rovarbeporzást nevezi meg, azonban nem volt olyan lelet, amely bizonyította volna. Egy német-kínai kutatócsoport mianmari borostyánba zárt bogarat elemzett és mikroszkópos vizsgálatok alapján úgy fest, megtalálta az első ilyen bizonyítékot, az eredményeiket a PNAS folyóiratban tették közzé.

A bogár egy 99 millió éves borostyánban maradt fenn, s ezek a leletek különösen értékesek őslénytani szempontból, mivel rendkívüli részletességgel őrződtek meg. Ez adott most is lehetőséget arra, hogy a bogár pásztázó lézeres konfokális mikroszkópos, és röntgen mikro-tomográfiai vizsgálatát elvégezzék.

A vizsgálatok alapján a nem egészen fél centis rovar a marókafélékhez (Mordellidae) tartozott, a kutatók az Angimordella burmitina nevet adták a fajnak. A marókák legtöbbje ma zárvatermők pollenjével táplálkozik, s feltételezték, hogy az elődeik a kréta időszakban ugyanezt tették. A most vizsgált burmai bogár magán viselte a marókák testi jegyeit, és olyan jellegzetességeket mutatott, amelyek a virágokat látogató bogarakra jellemzőek. A testfelületén a szőröcskék mérete és eloszlása is optimális volt ahhoz, hogy közéjük tapadjanak a pollenszemcsék. A maradvány testén rengeteg olyan pollenszemcsét találtak, amely kétszikű növényektől származik, ezek egy része a szőröcskék közé tapadva maradt fenn. E pollenek, amelyek a kétszikűekre jellemző módon háromosztatúak, kimondottan alkalmasak a felületük barázdái révén, hogy a rovarokon megtapadjanak akár egyesével, akár néhány pollenből álló kis csomókban. A bogáron most megtalált 62 szemcséből 24 összetapadt csomócskákban volt

A virágpor rejtett szemcséinek felismerését a lézeres mikroszkópos vizsgálat tette lehetővé, ugyanis e módszerrel a pollenszemcsék fluoreszkálva kitűnnek a háttérből. A bogáron egyféle pollent találtak, ami két dologra utalhat: vagy nagyon kevés, általa látogatott típusú virág nyílt az élőhelyén, vagy csak egyféle növényen fordult meg, mielőtt az idővel borostyánná váló gyanta magába zárta.

A kutatás nemcsak az első beporzót leplezte le, hanem a legkorábbi valódi marókát is bemutatta. A marókák ma mintegy 1500 fajjal képviseltetik magukat, s a sokszínűségük köthető a virágok változatosságához is, a két élőlénycsoport egymásra utalt, párhuzamos fejlődése révén.

Ezt megelőzően a konkrét beporzó tevékenység 45-48 millió éves leletekből volt csak ismert, így a mianmari maróka most 50 millió évvel korábbra helyezte a beporzás bizonyítékát.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt