Hűtéssel növelik az életmentésre jutó időt egy új kísérletben

A Maryland-i Egyetem Orvosi Karának képviseletében Samuel Tisherman nyilatkozta a New Scientist-nek, hogy az orvoscsoportjával egy emberen már elvégezték a kísérleti műtéti módszert, amelyet EPR-nek (emergency preservation and resuscitation, vagyis sürgősségi megőrzés és újraélesztés) neveztek el. A kísérleti módszert az egyetem Baltimore-ban lévő klinikájára behozott, életveszélyes sérülést, hirtelen szívleállást elszenvedett betegeken lehet alkalmazni.

A rendkívül súlyos sérüléssel a sürgősségire került páciensek, például lőtt vagy szúrt seb esetén igen sok vért veszíthetnek, s ha a vér felét elveszítette egy beteg, leáll a szíve, így alig pár perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy a sebet műtétileg helyrehozzák. Ez sajnos nagyon sokszor igen kevés, és így embereket veszítenek el, ilyen esetekben alig 5 százalék a túlélés esélye. Ha nem jutnak a sejtek oxigénhez, olyan kémiai folyamatok játszódnak le, amelyek visszafordíthatatlan károsodáshoz vezetnek. Ha azonban a testet 10-15 Celsius-fokra hűtik, akkor ezek a kémiai reakciók nem indulnak be, nem alakul ki a súlyos oxigénhiány a sejtekben, s így van idő elvégezni az életmentő operációt a páciensen.

A hűtéshez a beteg teljes vérmennyiségét hideg sóoldatra cserélik, ezután a sebészeknek 2 óra áll rendelkezésükre, hogy a sérüléseket helyreállítsák, mielőtt felmelegítik a testet és újraindítják a szívet.

A kísérleti kezelést az USA gyógyszerészeti hivatala engedélyével végzik, mivel gyakorlatilag menthetetlen állapotú betegeket próbálnak meg így visszahozni az életbe, akik számára más kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre.

Tisherman egy korábbi esete kapcsán gondolkodott el a lehetőségeken, amikor egy fiatal férfit szíven szúrtak, mert összevitatkozott valakivel egy bowlingcipőn. Ha több idő állt volna rendelkezésre, a férfi megmenthető lett volna, s a vizsgálódásokból úgy tűnt, a hűtés segítséget adhat. Az állatkísérletekben sikereket értek el hasonló módszerrel, sertéseknél például 3 órára nőtt a test lehűtésével a műtéthez rendelkezésre álló idő, s eztán az állatot sikeresen újraélesztették.

„A kísérletek során mi magunk is tanulunk, s ha sikerrel járunk a sürgősségi ellátásban, akkor a módszert akár más területekre is ki lehet majd terjeszteni.” – mondta Tisherman. „Szögezzük le, nem a Szaturnuszra akarunk hibernált embereket küldeni, hanem időt szeretnénk nyerni ahhoz, hogy életeket mentsünk” – hangsúlyozta a sebész.

Nem világos, hogy mennyi is ez az idő, amit így még biztonsággal fel lehet használni, mivel a test felmelegítése során is keletkeznek sérülések a sejtekben (az ún. reperfúziós károsodásról van szó), s ennek mértéke arányos azzal az idővel, amit oxigénmentesen töltött a sejt. „E károsodások mindegyikének a pontos kiváltó okait még nem azonosítottuk egyelőre, de elképzelhető, hogy meg lehet előzni valamilyen gyógyszerkoktéllal.” Tisherman egy november közepi szimpóziumon ismertette a kísérlet fejleményeit a New York-i Tudományos Akadémia tagjai előtt, 2019-ben.