National Geographic Magyarország

Nemsokára indul az EU új, 2021-2027-es pénzügyi ciklusának tervezése. Batáry Péter ökológus, tudományos tanácsadó, kutatásai az agrár-környezetvédelem területén segíthetik a döntéshozók munkáját.

Magyarországon tanult, aztán Németországban dolgozott hosszú ideig, jelenleg ingázik a két ország között. 2019. december 5-én veszi át a magyarországi akadémiai doktori oklevelét. Meséljen egy kicsit a karrierjéről!
2000-ben védtem meg a Természettudományi Múzeumban készült szakdolgozatomat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (az ELTE-n), négy évvel később pedig a doktorimat a Debreceni Egyetemen. Pár év posztdoktori kutatási idő után 2008-ban, egy Humboldt posztdoktori ösztöndíjjal kerültem Németországba a Göttingeni Egyetemre, az Agrárökológiai Tanszékre. Ezt a csoportot korábbi mentoromnak, témavezetőmnek, Báldi Andrásnak köszönhetően ismertem meg egy európai uniós projektben. Ez a kétéves Humboldt posztdoktori ösztöndíj nagyon vonzó volt. Elsősorban organikusan, vegyszermentesen művelt területeken foglalkoztam az élővilág gazdagságával. Majd ez közel 11 évre hosszabbodott, egy németországi kutatási alap által támogatott saját kutatásokkal, ahol továbbra is ilyesmi témákkal foglalkoztam, elsősorban az agrár-környezetvédelemmel. 2018-ban elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programját, aminek keretében 2018 szeptemberében meg tudtam alapítani a Lendület Táj- és Természetvédelmi Kutatócsoportot

Hányan dolgoznak ebben a kutatócsoportban?
A kutatócsoport tíz főből áll. A kutatóközpont 6 kutatót alkalmaz, egy titkárnő, egy asszisztens, magam, mint csoportvezető és több társult tag, akik németországi, illetve hazai egyetemeken doktoranduszként vagy posztdoktorként dolgoznak. Legfőbb kutatási irányunk a táj szerkezetének vizsgálata: ugyanis nem csak a helyi kezelések fontosak. Az is lényeges, hogy tájléptéken milyen az egyes tájelemeknek az elrendezése és kiterjedése: gondoljunk csak az erdőfoltokra, gyepfoltokra, szántókra. Hogyan befolyásolja ez az élővilágot?

Disszertációjának egyik fő vezérfonala az Európai Unió Agrár-környezetvédelmi célprogramjának eredményessége. Mikor indult az Unióban ez a program? Mi a célja, milyen eszközei vannak ennek a programnak?
Az agár-környezetvédelmi programok már elég korán megjelentek: az 1980-as években néhány nyugati államban, és 1992-től kötelező az Európai Unió tagállamai számára. Nyilvánvaló, hogy amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott, akkor ezeknek a feltételeknek is eleget kellett tenni. Ezek lényegében arról szólnak, hogy a kevésbé intenzív, természetbarát művelés következtében kárpótolják a gazdálkodók kieső bevételeit. Nagyon sokféle program van, ezek rendkívül változatosak. Ide lehet érteni a fiatal gazdák támogatásától kezdve a különböző gyepkezelési programokat, vegyszermentes művelést, sövénytelepítést Nyugat-Európában, vagy a szintén Nyugat-Európában nagyon népszerű virágsávokat. Ezeknek mind az a célja, hogy az ökoszisztéma szolgáltatásokat, vagy a veszélyeztetett élőhelyeket, veszélyeztetett fajokat támogassák, azokat fenn tudjuk tartani.

Dolgozatában megpróbált egyfajta átfogó képet nyújtani: mennyire sikeresek ezek a programok, hogyan hatnak a biológiai sokféleségre? Mi az az összkép, ami kialakult mostanra? Hatékonyak a támogatások, vagy nem?
Különösen az elmúlt 10-15 évben rendkívül sok, szerteágazó kutatást végeztek. Összességében elmondható: a programok által támogatott területek általában hatékonyabbak a biodiverzitás támogatásában, mint a hagyományos, vegyszeres műveléssel kezelt földek, amikhez nagyon sokszor hasonlítják. Tehát ezeken a területeken több virág, több ízeltlábú, több madár stb. fordul elő. Azonban ez nagyon-nagyon sok mindentől függ. Például hogy az adott agrár-környezetvédelmi program mennyire specializált, kifejezetten egy fajra van-e kihegyezve, mint a hazai túzokvédelmi vagy kékvércsevédelmi agrár-környezetvédelmi program. Vagy teljesen általános: mondjuk, ha virágsávokat ültetnek Nyugat-Európában, úgy általában a beporzókat támogatják. Függ attól, hogy milyen rendszertani csoportot vizsgálnak a kutatók, például növényeket vagy mozgékonyabb élőlényeket néznek. Attól is függ, hogy mennyire intenzív mezőgazdasági régióban vagyunk: egy rendkívül intenzív holland régióban, egy intenzív magyar szántókörnyezetben, vagy egy hazai pusztagyepi környezetben. Ettől is nagyon sok függhet.

Természetesen a táj szerkezete is fontos, amire mi leginkább fókuszálunk. Általában azt találtuk, hogy ha egyszerűbb tájban vagyunk, tehát viszonylag kevés természetes, féltermészetes élőhely maradt meg, és ott valamilyen agrárkörnyezetvédelmi támogatással támogatunk egy területet, egy kicsit „zöldítünk”, akkor ezeken a területeken esetleg koncentrálódhat az élővilág. A hozzá hasonlított, nem támogatott területekhez képest jelentős hatékonyság mutatható ki a fajok számában, egyedek számában stb. Míg ha egy nagyon komplex tájban vagyunk, amiben nagyon sok féltermészetes élőhely maradt meg, sok erdőszegély, természetes gyep stb., azaz ha mi egy eleve „zöld” tájban tovább „zöldítünk”, akkor ez a különbség már nem feltétlenül látható. De ez nem azt jelenti, hogy ilyen esetekben nincsen értelme vagy létjogosultsága a támogatásoknak. Fontos tudni még ezekről a programokról, amit az elején nem említettem, hogy ezek mind önkéntes alapon működnek. Nagyon fontos az, hogy a gazdálkodók mennyire fogadják el ezeket a programokat, mennyire vonják őket be a programok kidolgozásába, mennyire kapnak tréninget, és mennyire érdekeltek a programok hatékonyságában.

Most formálódik az Unió új vezetése, most kezdik tervezni a következő hétéves pénzügyi ciklust. Mi az, amit érdemes megtartani az elmúlt időszak agrár-környezetvédelmi programjaiból? Mi az, amin érdemes lenne változtatni?
Természetesen mindig szeretnénk a hatékonyságot növelni, látva azt, hogy sajnos az élővilág sokfélesége ezen programok létezésének ellenére folyamatosan csökken. Lehetséges iránynak látom azt, hogy a gazdálkodók együttműködjenek egyes programokban, táj léptékben tervezzenek. Ilyenre nyugaton, Svájcban van már példa. Illetve egy új irány, hogy eredményorientált agrár-környezetvédelmi programokban lehetne gondolkozni, nem pedig területalapú támogatáson. Ilyenkor a gazdálkodó nem kapja meg a kezdetek kezdetén a támogatást, hanem valamilyen eredmény után utalják neki a pénzt. A támogatás megítélésénél megvizsgálják például, hogy valóban több-e a madár, a virág, a bogár ezeken a területeken.

Ön milyen irányban szeretné folytatni a saját kutatásait?
Nagyon sok tapasztalatot szereztünk a rendkívüli mértékben kutatott európai mezőgazdasági területeken, és ezt az irányt mi szeretnénk most átfordítani a városi élőhelyek irányába, urbán területekre. Végezhetnénk hasonló vizsgálatokat például a zöldinfrastruktúra hatékonyságával kapcsolatban, tájléptéken.

Az interjút készítette: Bajomi Bálint- bajomi.eu

#lendület kutatócsoport #uniós támogatás