Erős földrengés rázta meg Machu Picchu-t az építése idején

Egy kutatás kapcsán derül fény nemrégiben arra, hogy az inka várost szándékosan építették törésvonalakra, a Paleoseismicity.org beszámolója szerint egy másik, nemzetközi szakembercsoport által végzett kutatás azt vizsgálta meg, vajon volt-e jelentős földrengés a város fennállta idején? Mivel a régió erősen földrengésveszélyes, így jó esély volt arra, hogy valamilyen nyomra rábukkannak majd.

A régészeti szeizmológia olyan kutatási terület, amelynek művelő a modern kori földrengések során tapasztalt épületkár, rombolás jeleire alapozva régészeti lelőhelyeken vizsgálják a múlt rengéseit, és becsülik meg az egykori hatásokat. Egészen pontos adatok vannak arról, hogy egy bizonyos erősség mekkora épületkárokat képes okozni, így jól felmérhetőek a nyomok alapján az egykori rengések is. Természetesen arra is szükség van, hogy a földrengések hagyta nyomokat jól el tudja különíteni a szakember, például a talajsüllyedés, vagy hadi események miatti épületkároktól. A Machu Picchu esetében a mostani kutatással a műszeres méréseket, és az írott történelmi emlékeket megelőző időkre lehet visszanézni.

Három szakrális építményt vizsgáltak meg, a Naptemplom, a Főtemplom, és a Három ablak temploma volt a felmért helyszín. Összesen 142 pontot azonosítottak, amelyeken földrengés okozta elváltozást lehetett látni, ezeket pontosan felmérték. E nyomok jól elkülöníthetőek néhány épületen, a talaj lassú csuszamlása miatt kialakult nyomoktól.
Machu Picchu épületein kétféle építési módszert lehet látni: a korábbi módszerrel a precízen vágott nagyobb méretű kövek szorosan egymáshoz illesztve, kötőanyag nélkül kerültek a falakba, a felsőbb részek pedig sokkal elnagyoltabban illeszkedő, kisebb méretű kövekből állnak. Az egyszerűbb és olcsóbb építkezésre való átállás arról vall a régészeknek, hogy valamilyen krízishelyzet volt az építés idején, ami miatt változtattak.

A felmért épületkárok kizárólag a korábbi építésű, precíz illesztésű falrészeket érintik, vagyis a földrengés még abban az időszakban történhetett, amikor a kezdeti építési szakasz zajlott. Évszámra fordítva 1438-1491 között kellett lennie a rengésnek. A talált jellegzetes rengésnyomok, mint a kövek rázkódás miatt letöredező sarkai, vagy épp az illesztési helyükről kimozdult kövek, a rengések következményei. A károk nem voltak olyan mértékűek, hogy befolyásolták volna az épületek későbbi sorsát, gyakorlatilag ráépítették a sérült falrészekre a friss falrészeket.

Valószínűleg nem egyetlen rengés volt, hanem kettő is ebben az időszakban, ugyanis a felmért elmozdulások alapján két különböző irányban terjedő földmozgás okozta a falakon mért sérüléseket. A kutatók beazonosították a város alatt húzódó törések közt azokat, amelyekhez e két rengés kötődhet, de azt sem zárják ki, hogy nem lokális, hanem az alábukó lemezhatárhoz kötődő nagyobb rengés volt az épületkárok okozója.

A kutatás eredménye az egykori inka város környezetének földrengésveszélyéről is vall, illetve az UNESCO Világörökségi helyszín jövőjére, állagmegóvására vonatkozóan is segítséget ad a döntéshozóknak.