Lámák és kecskék tehetik termékennyé az elolvadt gleccserek helyét

A gleccsereknél alacsonyabban elhelyezkedő növényvilág nem feltétlenül fog szépen felkapaszkodni a hegyen, hogy betöltse a keletkezett üres élőhelyet, ehhez segítségre lehet szükség.

Texasi kutatók tanulmányozzák e gleccserek visszavonulása után maradt hegyi terepeket az Andok és az Alpok területén, arra igyekeznek választ találni, hogy a következő évtizedekben miként változnak majd az itteni ökoszisztémák. Azt is szeretnék kideríteni, hogy a változásokat miként lehet olyan irányba terelni, hogy a lehető legkisebb veszteség érje az élővilágot. A gleccserek olvadéka vízzel látja el a hegyek oldalán elterülő erdőket, vizes élőhelyeket, illetve réteket, s a vízért cserébe a növényzet stabilizálja a lejtőket, s a növényzet a víz körforgásában is jelentős szerepet kap.

Anaïs Zimmer, a Texasi Egyetem kutatója elmondta: „A hegyek életközösségei függnek a gleccserektől, így igen fontos felderíteni, mi történik egy gleccserek utáni világban.” Zimmer az Amerikai Geofizikai Unió őszi konferenciáján számolt be a munkájáról.

A kutató a válaszért hónapokat töltött az Andok és az Alpok kopár morénáin, amelyeket nemrégiben hagytak maguk után a visszahúzódó gleccserek, az így újonnan szabaddá vált területek kora pár hónapostól 38 évesig változott. Az egyes helyszíneken talajmintákat vett, megvizsgálta a növényzet legapróbb jeleit, összegezte a talált fajokat, pontosan felmérte, hogy a talaj hány százalékát borítja növényzet, majd összehasonlításokat végzett a különböző helyszínek közt.

„Az első növények igen hamar megjelennek, azonban a flóra nem tud lépést tartani a gleccserek visszahúzódásával, különösen azok a növények vannak hátrányban, amelyek magvainak terjesztése az állatok feladata. Számos növény azért nem tudja követni a visszahúzódó gleccsereket, mert az állatok elkerülik a csupasz, kietlen frissen feltárult terepet.” Ennek eredményeként az Andok a vízkörforgásban szenvedi majd el a legnagyobb károkat, az Alpok pedig a lejtők instabillá válásával.

A felmérések alapján azonban a lámák is segíthetnek! A láma azon igen kevés állat közé tartozik, amely hajlandó a sziklás, csupasz terepre is felmászni, amelyet a gleccserek hagytak maguk után, így ürülékével termékennyé teszi a sziklát, s a magvak terjesztésében is fontos szerepe lesz, a lépteivel pedig feltöri azt, a növények számára áthatolhatatlan kérget, amely a cianobaktériumok, a mohák és a zuzmók révén kialakult a talajon. Zimmer úgy véli, az Alpokban a vad kecskefélék (zerge, kőszáli kecske) láthatnak el hasonló feladatot. Jelenleg is tartó vizsgálataiban azokat a terepeket hasonlítja össze a texasi kutató, ahol van, illetve ahol nincs láma. Ahogy a gleccserek eltűnése gyorsul, a növénytakaró és a gleccser közti kopár terület csak nőni fog.

„Nem azokra a problémákra kell megoldást találnunk, amelyek ma felmerülnek, hanem a jövő problémáira, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatást megőrizzük.”