Lézeres űrszemét-felmérő rendszert fejlesztenek Kínában

Több tízezer 10 centisnél nagyobb, és mintegy százmillió ennél kisebb, pár centis, néhány milliméteres űrszemét darabka kering bolygónk körül, ezek jó része korábbi felbocsátások során a különféle rakétafokozatok részeiből, takaróegységekből, illetve a már nem működő műholdakból állnak, azonban van rengeteg, ütközés útján született szemét is. Ha a mennyiségét nem csökkentjük, és túl sok lesz belőle, akkor nem tudunk műholdat, szondákat felbocsátani, és bár egy hétköznapi ember számára ez egy legyintéssel elintézendő problémának tűnik, ám ne feledkezzünk el róla, hogy ma már sem a közlekedés, sem a mezőgazdaság nem működik műholdas navigáció nélkül. Nem beszélve azokról a Föld-figyelő műholdakról, amelyeknek a meteorológiában, természeti katasztrófákban van szerepük.

Az űrszemét darabjainak detektálása nem könnyű feladat, különösen a kisebb darabok esetében. Kínai kutató most egy pontos módszert fejlesztenek. A más célokra használt ultra precíz lézeres távolságmérés lehetőségét mesterséges intelligenciával párosítva remélnek hatékonyabb felismerést a kutatók, a munkájukról az Journal of Laser Applications szakfolyóiratban számoltak be.
Jelenleg több mint 50 olyan lézeres mérőobszervatórium van világszerte, amelyekből követni lehet a mesterséges égitesteket, és ezekre eddig is nagy feladat hárult az űrszemét detektálásában. E műszerek távcsővel kombinált lézerekből állnak, és egy-egy fényvisszaverő felületről visszaérkezett lézerjel alapján tudják a céltárgyat bemérni. A visszaverődő jel gyenge, és így a nagyobb tárgyak esetén, illetve a speciálisan e célra kialakított visszaverő felületek alkalmazásával lehet igazán pontosan használni, az űrszemét viszont pont nem ebbe a kategóriába tartozik.

Ahhoz, hogy használható legyen a módszer az apróbb, illetve nagyobb távolságra lévő űrszemét felismerésére, a kínai kutatók neurális hálózati modellek segítségével elemezték a visszaverődő lézerjelet, majd a módszert egy pekingi mérőobszervatóriumban le is tesztelték néhány ismert, az űrben keringő darab követésével.

A teszt alapján a rendszer 1500 km távolságból felismeri az 1 négyzetméter felületű űrszemetet, gyakorlatilag valós időben jelzi, kisebb darabokat rövidebb távolságból képes észlelni, s az eddigi pontosságon közel egy nagyságrenddel javított a korrekciós módszer.

Jelenleg az űrszemétből mintegy 22 ezer darabot ismerünk és követünk a földi megfigyelésekkel, közülük valamelyik megközelíti a működő műholdat, vagy az Űrállomást, és ilyenkor elkerülő manővereket kell végrehajtani.