Az ókorban már pusztított a kanyaró

A kanyaró rendkívül gyorsan terjed és a fertőzés, túlélés esetén életre szóló immunitást nyújtott.  Ahhoz, hogy a vírus életképes maradjon, nagy tömegben együtt élő emberekre van szükség. A számítások szerint legalább 250 000-500 000 főből álló népesség szükséges ahhoz, hogy a vírus ne tűnjön el a populációból. A történészek szerint az ekkora nagyvárosok az időszámításunk előtti 4. században már létrejöttek, az embert fertőző betegség azonban jóval később, a 9-11. század környékén alakult ki.

A kanyaró vírusa a keleti marhavész nevű, párosujjú patásokat megbetegítő vírusból vált embert megbetegíteni képessé, és a védőoltás kifejlesztése (1960-as évek) előtt gyakorlatilag minden gyerek átesett e betegségen. Az oltások bevezetését követően mind a járványok, mind a halálesetek száma drasztikusan visszaesett, azonban még 2017-ben is kb. 142 ezer halottat hagyott maga után a fertőzés, világszerte.

A Science ismertetője alapján egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport nemrégiben a vírus eddig ismeretlen mintáinak elemzését végezte el, és pontosította a molekuláris óra adta korábbi eredményt. Sebastien Calvignac-Spencer, a berlini Robert Koch Intézet járványtani evolúcióbiológus kutatója, a vizsgálatok vezetője a Berlini Orvostörténeti Múzeum patológiai gyűjteményében bukkant rá egy 1912-ben, 2 éves korában kanyaró következtében elhunyt kislány tüdejére, s erre alapozta a csoportjával az új vizsgálatokat. A tüdőből vett minta alapján speciális eljárással tudták feltárni a több mint 100 éves vírusminta genetikai anyagát.

A marhavész és a kanyaró vírusainak elkülönülése lehetett az a legkorábbi időpont, amelyben a kanyaró már emberi betegséggé vált, így a vírus megjelenését ezen eseményhez köthetjük.  Mivel a kanyaróvírus RNS-vírus, az RNS pedig még a DNS-nél is jóval nehezebben marad fenn régészeti leletekben, így a kutatócsoport a Berlini Orvostörténeti Múzeum patológiai gyűjteményből származó 1912-es minta alapján végezte el az elemzést. E mintában a vírus eddigi legrégebbi törzsét találták meg, ennek, és a részletesebb mérésnek köszönhetően sikerült pontosítani a korábbi molekuláris óra vizsgálatokat. Az 1912-es mintához egy 1960-as évekből valót is hozzászámoltak még a kutatók, és így született meg az eredmény: a kanyaró már az ókorban, a történelmi adatokkal egybecsengően, időszámításunk előtti 4. században megjelent a nagyvárosokkal együtt. A kanyaró, számos más emberi betegséget okozó vírushoz hasonlóan, valamilyen emberi életmódváltás, vagy átalakulás következtében terjedt el fajunkban.

A német kutatócsoport a berlini múzeumi gyűjteményből további minták vizsgálatát is tervezi. Thomas Schnalke, a múzeum vezetője az mondta: „Külön öröm számunkra, hogy e régóta porosodó gyűjtemény új életet kap azzal, hogy egyre több kutató kopog be hozzánk és érdeklődik a mintáink iránt.” A gyűjtemény, az újabb vizsgálati technikáknak köszönhetően valódi kincsesbányává vált, ablakot nyithat a múltra.