Kárpátok tavai segíthetnek a klímaváltozás megértésében

A kutatás célja, hogy választ kapjanak arra, miként jelzi a különböző klímaciklusokat az egykor élt fajok száma és változatossága, valamint következtetéseket próbálnak levonni arra vonatkozóan, hogy az emberi tevékenység miként borítja fel a természetes folyamatokat.

Az ELTE közleménye szerint a munka során a kutatók – Magyari Enikő vezetésével – az iszapból hengeres mintákat vesznek, megállapítják az egyes rétegek korát, és megszámolják a benne talált élőlények maradványait.
A beszámoló szerint a tóba hullott anyagból, a tóban és környékén elő állatok és növények maradványaiból évente centiméternyi iszap keletkezik, amire újabb rétegek rakódnak, majd idővel tömörödik. Az iszap alján így egy centiméterben már több évtizednyi maradvány sűrűsödik össze.
A vizsgálat során Magyar Enikő őskörnyezet-kutató, az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének vezetője és kutatótársai virágport, árvaszúnyogok és kovamoszatok darabjait keresik az egyes korok mintáiban. Ezek jól megőrződő és jellegzetes maradványokat produkálnak: az árvaszúnyog lárváinak például a feje marad meg, egyfajta félig megkövült állapotban, megszámolhatóan és fajtánként megkülönböztethetően.
A kutatók arra keresik a választ, hogy melyik árvaszúnyog – vagy kovamoszat – alfaj milyen gyakorisággal élt a tó környékén az egyes korokban, mi volt az arány 5000 éve, amikor a mainál is melegebb klíma uralkodott és mennyi volt belőlük a köztes, hidegebb időszakban. Ezeket az eredményeket pedig a mai klímával összevetve értelmezik.
Megállapításuk szerint ma nagyon gyorsan változik a vizsgált fajok összetétele. Ilyen gyors klímaváltozáshoz a kutatás szerint egészen a jégkorszak végi nagy felolvadás idejéig kell visszamenni.
„Ha egy felmelegedési periódusban a hideget kedvelő árvaszúnyogok száma lassan csökken, a melegkedvelő fajok pedig egyenletesen átveszik a helyüket, szinte észre sem vesszük: ugyanannyi röpköd a tó környékén, legfeljebb egy alig megkülönböztethető másik faj veszi át az uralmat” – magyarázza a közleményben Magyari Enikő.
Az utóbbi tízezer évben többször, így ma is, a klímaváltozás sokszor hirtelen, drasztikus csökkenést okoz a vizsgált fajok egyedszámában. Ha a klíma gyorsan változik, akkor előfordul, hogy a fajok sokszínűsége hirtelen visszaesik, az ökoszisztéma összeomlik, és az új éghajlathoz jobban alkalmazkodó faj csak pár évtized után „lakja be” a tavat – olvasható az összegzésben.

A kutatók szerint ezek a tavi mikrokozmoszok, ha csak az elmúlt évtizedek változásait tekintjük,  arra figyelmeztetnek, hogy a változás mértéke felgyorsult, olyan élőlényközösségek váltották egymást az elmúlt 30 évben, amelyek előtte 10 ezer évig nem voltak jelen. Ezek a változások pedig nehezen köthetők máshoz, mint az emberi tevékenységhez.
„Azt nem tudhatjuk pontosan, mikor következik be ez az összeomlás, de várható, és ebből nagy eséllyel az emberi faj sem tud kimaradni” – hangsúlyozza a kutató, hozzátéve, hogy a biológiai rendszerek viselkedése azt üzeni, hogy ezeknek van egy tűrési képességük, és ha ezt túllépjük, akkor következik be a hirtelen összeomlás. Bár a rendszer újjáépül, már nem olyan, mint volt, és közben több faj lokálisan kihal.