Karbonátos tavakban születhetett meg az élet?
A fiatal Föld számos karbonátos tóval rendelkezett, amelyek vizében kellő mennyiségű foszfor is volt az élet kialakulásához.
Egy új kutatásban a Washington Egyetem szakemberei egy bizonyos típusú, száraz területeken előforduló tavakat vizsgáltak, a kutatásról a Sci-News hírportálja számolt be. Dr. Jonathan Toner geokémikus azt mondta „50 éve bénítja le az élet eredetének kutatását a foszfát-probléma”, mivel az élethez szükség van foszforra, azonban ez az elem meglehetősen ritka. Azonban az élet nélküli Földön a kémiai mállás révén kioldódott foszfor a tavakba jutva ott feldúsulhatott, hisz nem volt, ami elfogyasztotta volna.
A kutatók olyan tavakat kerestek, amelyek közismerten gazdagok sókban és lúgos a vizük (9-12 közti pH értékű), mint például a kaliforniai Mono-tó, a kenyai Magadi-tó, vagy az indiai Lonar-tó, azonban a hazai szikes tavak is e csoportba tartoznak. A vizsgálatokhoz e tavakból számos alkalommal és helyszínen vettek mintákat, amelyeknek elemezték a foszfáttartalmát, és az elemzések eredményét a PNAS tudományos folyóiratban tették közzé. A vizsgálatokból az derült ki, hogy e tavakban a foszfátkoncentráció a tengerek, más tavak, vagy folyók vizében mértnél akár ötvenezerszer is nagyobb lehet. Ma ugyan gazdag és sokszor speciális élőviláguk van e tavaknak, ettől teljesen független lehet az a folyamat, ami miatt feldúsul a vizükben a foszfát.
4 milliárd éve a szén-dioxidban gazdag földi légkör ideális alapokat biztosíthatott a hasonló tavak kialakulásához, ugyanis e karbonátos tavak akkor keletkeznek nagyobb számban, ha magas a légköri szén-dioxid szintje. Emellett a vízben feloldódó szén-dioxid enyhe savassága elősegíti a foszfor kioldódását a kőzetekből. Dr. Toner még hozzáfűzte, hogy a fiatal Föld vulkanikusan is igen aktív volt, s a nagy mennyiségben jelen lévő vulkáni kőzetek a szén-dioxiddal kölcsönhatásban biztosíthatták e tavakhoz mind a karbonátokat, mind a foszfort.