Lehetséges-e a munkaidő csökkentése?
Erre a kérdésre keresi a választ az MTA Lendület programjának támogatásával Antal Miklós. A humánökológus az Eötvös Loránd Tudományegyetemen alakít kutatócsoportot.
Az mta.hu oldalon publikált, Antal Miklóssal készített interjúból kiderül, hogy milyen projekten is dolgozik a kutató az elkövetkezendő években, és milyen kapcsolat van a munkaidő csökkentése és a környezetvédelem között.
A magyar és külföldi tagokból álló kutatócsoport vizsgálja majd egy németországi munkaidő-csökkentés jellegzetességeit és hatásait. A Lendület-projekt első két évében a kutató Bécsben is közreműködik egy munkában, amelyben egy német munkaidő-csökkentési szakpolitikát fognak vizsgálni. A legnagyobb német szakszervezet, az IG Metall ugyanis elérte, hogy a tagjai heti 28 órára csökkenthessék a munkaidejüket. A kutatók ebben az esetben elsősorban arra kíváncsiak, hogy kik választják ezt a lehetőséget, illetve milyen hatása lesz mindennek. Mivel az IG Metall a legnagyobb német szakszervezet, és a hozzá tartozó, nagy autóipari cégek a legnagyobb német vállalatok közé tartoznak, ennek a kísérletnek hosszú távú következményei lehetnek az ipar egészére, hiszen a nagy szakszervezeteket és a nagy cégeket gyakran követik a többiek, és egy-egy ehhez hasonló, eleinte próbaként alkalmazott változtatás később általánossá válhat.
A kutatócsoport vizsgálja majd a munkaadók, a munkavállalók és az állam szerepét és a különböző érdekeket. Történeti áttekintésben elemzik, hogy kik küzdenek a csökkentésért, és kik ellene egy adott gazdaságpolitikai helyzetben. Kitérnek majd arra, hogy miként számszerűsíthető a munkaidő-csökkentés környezeti hatása és arra is, hogy a rövidebb munkaidő miként hat a jóllétre.
Antal Miklós elmondta, az első nagy kérdés annak meghatározása, mit is nevezünk munkaidőnek és ez miként mérhető. „A munkaidő-szabályozás esetén más a definíció, mint amikor az emberi jóllét szempontjából vizsgáljuk. Mert az utóbbinál például a munkahelyre való utazás idejét is bele kell számolni a munkaidőbe. Vannak olyan állások, amelyek esetében jól definiálható, hogy mikor dolgozik valaki, máskor viszont nem. Egy kutatónál például nehezen definiálható. Az is kérdés, hogy miként változik a munkaidő mérhetősége, ha módosul a gazdaság szektoriális összetétele” – tájékoztatott a projektről a kutató.
A csapat egyik fontos feladata, hogy keresse a fogyasztói társadalom alternatíváját. Egy olyan új lehetőséget, amelyre az emberek adott esetben azt tudják mondani, hogy ez kívánatosabb számukra, mint amit a 20. század közepe óta csinálunk. Céljuk az is, hogy olyan irányba formálják az emberek gondolkodását, hogy ez hosszabb távon társadalmi normává tudjon válni.
A kutató azt reméli, hogy csapatával közvetve vagy közvetlenebbül, de hozzájárulhat az optimálisnak tartott klímastratégia megvalósításához. Mint mondta: „feladatunk, hogy megmondjuk, mely társadalmi csoportokban, milyen munkaidő-csökkentésre van szükség, milyen infrastrukturális vagy normatív környezetben ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a klímacélok eléréséhez.”