Hogyan maradhatott fenn egy 2600 éves emberi szerv?

Az angliai maradványok érdekessége, hogy a koponya mellett az agy egy része is megőrződött – írja a ScienceAlert. Ez igen kivételes, hiszen az agyszövetek általában már pillanatokkal a halál után elkezdenek bomlani. Egy nemzetközi kutatás során most sikerült felmérni, hogy hogyan is maradhatott fenn a kivételes lelet.

A 2008-ban azonosított maradványok szénizotópos vizsgálat alapján megállapítható, hogy az időszámítás előtti 673-482 közötti periódusból származnak. Azt, hogy a férfi ki volt, illetve hogyan halt meg, nem tudni, egyes szakértők szerint kivégezhették.

Furcsa módon a heslingtoni agy nem a lágyszövet konzerválódását segítő körülmények, így fagy, szárazság vagy oxigénmentes környezetben őrződött meg, és a test egyéb lágyszövetei nem is maradtak fenn. Éppen ezért felfedezése óta foglalkoztatja a kutatókat, hogy mi lehet a lelet megmaradásának titka.

Az élő agyban a sejtvázak fontos elemei az intermedier filamentumok (IF-ek), a korábbi patológiai vizsgálatok pedig már kimutatták, hogy ezek bizonyos esetekben a sejtek halála után is képesek megőrizni egységük egy részét. A mikroszkópos elemzés rámutatott, hogy a heslingtoni agyban is, elgyengülve ugyan, de felfedezhetőek bizonyos IF-struktúrák.

Az Axel Petzold, a University College London munkatársa által vezetett csapat egy modern agyszövet magasabb hőmérsékleten történő bomlását vizsgálva olyan vegyület létezését feltételezte, amely blokkolja a roncsoló enzimeket. A kutatók úgy vélik, hogy a lelet környezetében is lehetett olyan tényező, amely elősegítette a konzerválást támogató vegyületek megjelenését. Hogy pontosan mi lehetett ez a faktor, azt egyelőre nem sikerült megállapítani.