Mi közük az atombombáknak a skót whiskyhez?
A whiskyt, mint minden divatos és drága holmit, hamisítják, azonban nem minden hamisító úszhatja meg a leleplezést!
A Glasgow-i Egyetem kutatócsoportja a közel 5 milliárd dolláros évi forgalmat lebonyolító skót whiskyipar segítségére sietett: egy új módszert fejlesztettek ki, amellyel a hamisítványokat kiszúrhatják, a kutatásuk eredményét a Radiocarbon szakfolyóiratban közölték. A többféle hamisítás közt a legnagyobb kárt az okozza, amikor valamilyen névtelen, nemrégiben gyártott whiskyt régi (19-20. század közt gyártott), márkás, különösen értékesként adnak el. Ehhez, a közelmúltban gyorsan növekvő tendenciát mutató módszerhez az ilyen ó-whiskyk (valódiak) palackjait a hamisítók felvásárolják, majd jóval kevésbé értékes, fiatal párlattal töltik meg.
Az ilyen hamisítványokban csalódik a vevő, ezzel a hamisított márka birtokosa, vagyis egy adott lepárló nemcsak az elveszett bevétel miatt károsodik, hanem a hírnévrontás is jelentős veszteséget okoz. Ez utóbbi különösen amiatt fontos, mert így a márka piaci értéke is csökken, továbbá a ritkaságok, régiségek árverezésével foglalkozó aukciós házakat, illetve más kereskedőket is megkárosítja a hamisító. Az ilyen régiségeket sokszor nem is fogyasztásra szánja a vásárló, hanem befektetésnek (több millió forint egy-egy palack az ilyen whiskyből), ez pedig további hatalmas károkozási lehetőséget rejt magában. A hamisítványok felderítését modern és bonyolult technológiák teszik lehetővé, mint a gázkromatográfiás vizsgálat, izotópvizsgálat, vagy az infravörös spektroszkópia, ezek mindegyike az összetételről ad valamilyen információt, azonban az ital készítésének idejéről egyik sem árulkodik.
A közelmúltban egyre több vizsgálati ágazat használja a kormeghatározás azon módszerét, amely az 1950-60-as években végrehajtott kísérleti atomrobbantások során kialakult radioaktív szénizotópok mennyiségén alapul. A szénizotópos meghatározáshoz az atomrobbantások kora és az azóta eltelt idő kiszámításában számos nemzetközi mérési adatbázis áll rendelkezésre, azonban ezek nem minden célra alkalmasak egyformán.
E módszerrel lehet megállapítani például ismeretlen korú holttestek születési és halálozási idejét, de használják már óbor-hamisítások kiszűrésére is. Amennyiben a hamisított ital egy év terméséből készül, a módszer egészen jól működik. A skót kutatók kifinomultabb méréseken alapuló, korrigált adatsort állítottak össze, amelyből egyes esetekben akár még egy-egy évjáraton belül az évszak, illetve az eredet régiója is megállapítható. Mivel az árpát 1-2 évig raktározzák, az aratás után nem azonnal válik whiskyvé, az is előfordul, hogy nemcsak egy év árpáját használják egy lepárlás során. Ehhez az is hozzáadódik, hogy a skót whiskyt nem vadonatúj hordókban érlelik, hanem korábban már használtakban, így, ha kis mennyiségben is, de bejuthat az újonnan érlelt italba a régebbi maradványa is a hordóból. Minden hasonló egyedi jellemző eltérést figyelembe véve dolgozták ki a módszert, amellyel az adott whisky készítésének évét lehet pontosan megállapítani, és összeállítottak egy olyan adatbázist, amelyhez bármilyen whisky vizsgálati eredménye hasonlítható. Ehhez az északi féltekén végzett atomrobbantások kerültek beszámításra, és az ezekből származó radioaktív szénizotópok lebomlásának idejével azt mutatták meg, hogy az árpa kb. 1 éves raktározását is figyelembe véve milyen a radioaktív izotóp aránya az egyes évjáratokban.
A különböző gyártóktól és aukciós házaktól kapott mintákon elvégzett elemzésekkel ki is tudták mutatni egy 1863-asnak címkézett whiskyről, hogy az árpa, amelyből készült, 2005-ben még a skót felföld lankáin ringott aranylón a nyári szélben. Számos más mintát elemezve némelyikről kiderült, hogy a kora alapján biztosan hamis, míg másokról bebizonyosodott, hogy az évjáratuk valóban a megfelelő időszakot jelzi.
A módszer pontossága a whisky régi voltával arányosan egyelőre csökken ugyan, ám finomítható, ha az adatbázisba a 19. század különböző éveiben termett árpákból származó minták vizsgálati eredményei is bekerülhetnek majd.