A fából épült házak fontos szénraktárak lehetnek

A Potsdami Klímahatás-kutató Intézet munkatársai vezetésével készült az a nemzetközi tanulmány, amely az urbanizáció, az építészet és a klíma közötti kapcsolatot vizsgálta, és a Nature Sustainability szakfolyóiratban jelent meg.

A közeli jövőben egyre többen élünk városokban, ez pedig mind a lakó, mind az egyéb célú építmények mennyiségét növelni fogja. A modern építőipar által használt alapanyagok, mint a beton és az acél előállítása jelentős üvegházgáz-kibocsátással jár. Vajon mit lehetne tenni a várható építkezési hullám beindulása előtt, hogy ezt a problémát kiküszöböljük?

A kutatócsoport komputeres modellekkel végzett számításai bemutatták hogyan alakul a következő évtizedek építőipari tevékenysége, ha az új épületek 0,5 százaléka készül fából, ha 10, vagy ha 50 százalék. A kutatók úgy vélik, ha azok az országok, amelyek ma a legkisebb mértékben iparosodtak, mind fával építkeznének, akár az új épületek 90 százalékát is lehetne fából készíteni világszerte. Az építőipari fa mennyisége elméletileg ehhez rendelkezésre áll, hisz a piaci igényeknek megfelelően lehetne növelni a célirányos termelést.

Egy ötszintes lakóépület, amennyiben fából készül, négyzetméterenként 180 kg szén-dioxidot képes eltárolni, ez háromszor nagyobb mennyiség, mint ugyanekkora erdőterület felszín feletti biomasszájának széntartalma. Ennek ellenére is, ha 30 éven át az épületek 90 százaléka fából készülne, akkor is csak a világ erdőségei által tárolt szénmennyiség tizede lenne az épületekben tárolt.

A számítások alapján évente 10-700 millió tonna szén megkötésére volna alkalmas a legkisebb, illetve a legnagyobb arányú fa építőanyaggal számított helyzet, és ehhez még hozzáadódna az a mennyiség, amelyet a cement- és acélgyártás csökkenése miatt megtakarítanánk. Ez ugyan nem tűnik túl nagy mennyiségnek a jelenlegi 11000 millió tonnás kibocsátásunkhoz mérten, azonban hozzájárulhatna ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a felmelegedés 2 fokos szintjéhez. Amennyiben a mai vasbeton típusú építkezés folytatódik, 2050-re a Párizsi Egyezményben megfogalmazott össz kibocsátható szénmennyiség ötöde is ezen iparág számlájára íródik majd, így pedig igen kis mozgástér marad az olyan, nagyon nehezen csökkenthető kibocsátású területek számára, mint például a mezőgazdaság.

„Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a fát építőanyagként hasznosítani igen alapos előzetes tervezést követően lehet csak, meg kell védeni a természetes erdőket a fakitermeléstől, és csupán fenntartható erdőgazdálkodásra alapozhatnak egy ilyen iparági váltást” – magyarázta Christopher Reyer, a kutatócsoport egyik tagja. A számítások szerint ezt meg lehetne valósítani akár az 50 vagy a 90 százalékos fa építményarány mértékéig is, ha nem növekedne az egy főre eső lakóterület négyzetméterek száma tovább. „Az erdőgazdálkodásba bevonhatóak lennének a trópusi-szubtrópusi kisgazdaságok, ahol például bambuszt lehetne termelni, de az építőfa célú erdőkre mindenképpen szükség volna” – tette hozzá Reyer.

Felmerül persze a tűzállóság kérdése is, hisz az a közvélekedés, hogy a könnyű faépületek könnyen a lángok martalékává is válnak. Azonban az épületek szerkezetét adó nagy épületfa sokkal inkább ellenáll a tűznek, még ha a felülete el is szenesedik, a belső része védett marad, s így az épület nem dőlhet össze, emiatt sok helyen már az építési szabályozásban is kitérnek erre. Bécsben egy 24 emeletes ház nagyrészt fából készül, építése hamarosan befejeződhet.

„A különböző civilizációk hosszú évszázadokon át kiválóan felhasználták a fát építkezési célokra, most azonban a klíma kihívásai miatt nagyságrendi váltásra is szükségünk volna. Ha képesek vagyunk olyan mérnöki megoldásokat találni, amelyekkel a modern építészet részévé válhat a fa, ha meg tudjuk oldani a fenntartható fakitermelést, akkor biztonságos otthonunk maradhat a Föld” – egészítette ki a potsdami intézet alapító igazgatója, Hans Joachim Schellnhuber.