Bekapcsolt a Voyager-2 automata hibavédelme

2020. január 25-én a Voyager-2-nek előzetes programja szerint egy 360 fokos fordulatot kellett volna végrehajtania, azért, hogy a fedélzetén lévő mágneses mezőt mérő műszerét behangolja. A telemetriai adatok elemzése szerint a fedélzeti számítógép ismeretlen okú késedelmet észlelt a beprogramozott folyamat végrehajtásában, és két olyan rendszer is egyidejűleg működött, amelyek sok energiát használtak, így a szonda túllépte a rendelkezésre álló energiafogyasztását, számolt be a NASA.
A hibavédelmi rendszernek ilyen esetekben automatikusan kell megoldania a felmerült energiaellátási problémát, s úgy tűnik, ez esetben ezt a Voyager-2 a még működő tudományos műszereit kapcsolta ki.
Január 28-án a Voyager földi irányító csapata sikeresen lekapcsolta az egyik nagy energiafogyasztó eszközt, s visszakapcsolta a mérőműszereket, azonban egyelőre azokról még nem érkezett be mérési adat.  Az irányítók ellenőrzik a további műszerek működését is, s megtervezik, miként állhat majd vissza teljesen a normál üzemmódjára.

A Cassini űrszonda radioizotópos termoelektromos genetátora

Forrás: NASA

A Voyager szondák áramellátását egy rádióizotópos hőelektromos generátor (RTG) biztosítja, ezek kis mennyiségű radioaktív anyag, legtöbb esetben plutónium lebomlása során keletkező hőt alakítják át elektromos árammá. Számos, nagy távolságba küldött, illetve napenergiával nem ellátható helyzetben dolgozó űrjármű használt ilyen generátort, például ezzel működik a Curiosity marsjáró vagy a New Horizons űrszonda is, és ilyen berendezés biztosította a Cassini áramellátását is. Ezekben a generátorokban az energiatermelést azt határozza meg, hogy mennyi még a rendelkezésre álló radioaktív anyag, amely viszont a lebomlás miatt folyamatosan csökken. A Voyagerek esetében ez évente 4W-tal csökken a generátor teljesítménye (nem évi 4W tűnik el, hanem az állandóan rendelkezésre álló maximum teljesítmény ennyivel kevesebb lesz minden eltelt év során).

A Voyager szondák számos műszerét már korábban kikapcsolták, ezeket nemcsak az üzemelésükhöz kell árammal ellátni, hanem fűteni is kell őket ahhoz, hogy működjenek. Mivel a cél az, hogy minél tovább adatokat tudjon gyűjteni és továbbítani a két szonda, ezért minden felesleges eszköz áramellátását és fűtését kikapcsolják. Érdekes módon a Voyager-2 a 2019-ben lekapcsolt fűtés nélkül is tovább működik a kozmikus sugarakat mérő műszere. Létfontosságú azonban például az üzemanyag-vezetéket fűteni, ugyanis ha ezek befagynak, akkor nem tudja a szonda a Föld felé fordítani az antennáját és így hiába mér, nem jutnak haza az adatai.

Mivel a Voyager-2 jelenleg 18,5 milliárd kilométerre van a Földtől, így a mostanihoz hasonló távirányítással lezajló manőverek lebonyolításához sok idő kell, 17 óra a rádiójel útja a szonda és a Föld között, ennyi idő alatt ér oda a parancs, majd ugyanennyi kell ahhoz is, hogy a nyugtázása visszaérkezzen a Földre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden egyes elküldött parancs után 34 órát kell várniuk az irányítóknak ahhoz, hogy kiderüljön, sikeresen teljesítette-e a szonda a parancsot.

Az automatikus hibavédelmi algoritmusokból mindkét Voyager szondába többet is beprogramoztak, s így a váratlanul felmerülő veszélyes helyzetekben a szondának nem kell megvárnia a földi parancsot, hanem azonnal van lehetősége a mostanihoz hasonló lépésekre a szonda és a műszerei védelmében.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt