Rejtély a Bajkál-tó jegén

Egy nemzetközi kutatócsoport most újabb hipotézissel állt elő – számol be a NASA Earth Observatory. Alexei Kouraev, a Toulouse-i Egyetem munkatársa és kollégái úgy gondolják, hogy a gyűrűk mélyén olyan meleg, körkörösen mozgó áramlatok találhatóak, melyek formálhatják a jeget.

A gyűrűket először a 2000-es évek elején figyelték meg műholdfelvételeken, azóta pedig a mongóliai Hövszgöl-tavon és az oroszországi Tyeleckoje-tavon is találtak. A gyűrűk hatalmasak: 5-7 kilométer szélesek, külsejüket pedig egy 1 kilométeres perem határolja. A formációk a földről nem, csak a levegőből és az űrből vehetőek ki.

Kouraev és kollégái 2016-ban műholdas képeket elemeztek, majd a gyűrűk közelében fúrtak le. Az adatgyűjtés során 45 méteres mélységben örvényeket találtak, az áramlatokban ráadásul a víz 1-2 Celsius-fokkal melegebb volt, mint a környező területeken.

A csapat olyan örvényt is talált, amelyik 6 kilométert vándorolt, de egyetlen helyen sem töltött el elég időt a gyűrű létrehozásához. A megfigyelés magyarázatot adhat arra, hogy 2019-ben miként mozdulhatott el 9 kilométerrel egy formáció.

Kouraev szerint az örvény peremén elég erős az áramlás ahhoz, hogy a meleg víz megolvassza a jeget, középen viszont túl gyenge, így maradhat meg a jeges középső rész a gyűrűkben.