Egyes kultúrnövények korábban elterjedtek, mint hittük

Eurázsia különböző területein más és más növényeket háziasított az ember, később e növények átterjedtek a távoli területekre is. Egy új kutatás átírja ennek időrendjét.

A mezőgazdálkodásban fontos lépés volt, hogy különféle helyről származó és eltérő igényű növények kerültek egy-egy gazdához, ezzel hatékonyabbá lehetett tenni a vetésforgó alkalmazását és a gazdálkodást. Egy többféle tudományág képviselőiből álló nemzetközi kutatócsoport nemrégiben olyan bizonyítékra bukkant, amelyből a háziasított növények terjedését korábbra lehet tenni, számolt be róla a Phys.org.
A Selyemútról egy jóval későbbi kereskedelmi kapcsolatrendszer jut eszünkbe Ázsia keleti és nyugati végei, ill. Európa közt, azonban ez az útvonal, amely Belső-Ázsia völgyein keresztül vezetett, már évezredekkel korábban is alkalmas volt arra, hogy ott emberek, technológiák és áruk keljenek át a hatalmas kontinensen. Ezen mozgás leglátványosabb eleme a keleti és nyugati eredetű kultúrnövények cseréje – keletről Európa felé jött a köles, míg a Termékeny Félhold területéről kelet felé mentek a gabonák. Most, a Kínai Tudományos Akadémia és a német Max Planck Emberi Történettudományi Intézet kutatói által készített, a Nature Plants szakfolyóiratban közzé tett tanulmány pontosította az időrendiséget. Olyan, nemrégiben talált növényi maradványokon végzett szénizotópos kormeghatározáson alapul a vizsgálatuk, amelyben az Altáj-hegység kínai oldalán feltárt magvakat datálták.
A Tungtien-barlangnál lévő régészeti lelőhely árulkodott arról, hogy miként termesztettek gabonát: árpát és búzát, Belső-Ázsia ezen hűvös (1800 m magasan lévő), viszonylag északon fekvő területén, s a gabona növények miként alkalmazkodtak ehhez az éghajlathoz a jóval kedvezőbb és melegebb Termékeny Félhold után. A megtalált gabonaszemek a legrégebbiek, amelyeket Közép-Ázsiában feltártak, a kormeghatározás szerint 5200 évvel ezelőtt már termelték e növényeket az akkoriban kissé melegebb területen. A gabonákon túl kölest, lóherét, illetve néhány, mára jelentőségét veszett, akkoriban még termelt növényt. Háziállat (pl. birka) csontokat is azonosítottak a feltárt rétegekben.
A feltárások alapján a kutatók úgy vélik, e gabonák Belső-Ázsia északi útvonalán keresztül kerülhettek Kínába, hasonlóan a kecskéhez és a birkához. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodó növények feltehetően a régióban élő vad gabonafélékkel történt kereszteződés révén nyerték el a megfelelő képességet a rövidebb tenyészidőszak és hidegebb klíma túléléséhez. Ezek, a sok ezer éve kialakult, kialakított gabonák a Tibeti-fennsík mai napig legfontosabb kultúrnövényeivé lettek.
A Belső-Ázsia völgyeiben élő népek a keleti és a nyugati növények átadásában, terjesztésében kulcsszerepet játszottak. Ők adhatták át a délnyugat-ázsiai gabonákat először Mongólia déli, termékeny folyóvölgyeire, majd a Tibeti-fennsíkra, s végül a Sárga-folyó medencéjébe is. A holocén meleg periódusában (8000-4000 évvel ezelőtti időszakban) Belső-Ázsia alkalmas volt a különböző gabonanövények termesztésére, a Tungtien-barlang környezete kb. 1,8 Celsius-fokkal melegebb volt a jelen hőmérsékleténél, és több csapadékot is kapott a régió a talajrétegekben feltárt egyéb növényi maradványok alapján. A terület klímája 4000 éve kezdett átalakulni, 3500 éve pedig már a maihoz hasonló, hűvös és száraz volt. Ekkorra azonban már betöltötte a régió a gabonák és más kultúrnövények nyugat-keleti cseréjében neki szánt szerepet. Európában igen fontos élelmiszerré vált a köles, míg a Han-dinasztia Kínájában a búza lett különösen fontos gabona, a rizs mellett.
A Belső-Ázsiát már több ezer éve átszelő korai árucsere-útvonalakból azután kialakult a Selyemút, amelynek történelmi-kulturális jelentőségével már mindannyian tisztában vagyunk.