Iskolatévé cinegéknek

Más egyedek megfigyeléséből gyorsabban tanulják meg a cinegék, melyik élelem jó, melyik rossz.

Angol és finn kutatók vizsgálták meg kék cinegék és széncinegék tanulási képességeit, a Cambridge-i Egyetem vezette kutatásban, amelyről a Journal of Animal Ecology szakfolyóiratban számoltak be. A széncinegék már részt vettek hasonló kísérletekben, akkor a fajtársukat megfigyelve hamarabb sikerült megtanulnia, melyik jelölés mögötti élelem jó ízű vagy épp rossz.
Az élelem küllemének ismerete fontos például az olyan potenciálisan rossz táplálék elkerülése miatt, mint pl. a katicabogár, vagy a bodobács, amely nemcsak feltűnő színű, hanem rossz ízű is. Ha a cinege megtanulja, hogy bizonyos külső gusztustalan ízű, vagy épp mérgező élelmet rejt, akkor el fogja kerülni a jövőben, ez pedig mind a ragadozóknak, mind a zsákmányfajoknak csak hasznukra válik, és minél gyorsabban megtanulja egy ragadozó, hogy mit kell elkerülnie, annál nagyobb a haszon is.
A kutatók most laboratóriumban kék cinegéket is bevontak a vizsgálatokba, s azt is felmérték, hogy nemcsak fajtársak, hanem a másik fajba tartozó madár esetében milyen hatású, ha megfigyelhetik a másik táplálkozását. A vizsgálathoz a szaporodási időszakon kívül (ősszel, télen) vadon befogott cinegét használtak, a madarakat a finn Konnevesi Kutatóközpont madárlaborjában mérték fel. A cinegék ilyenkor gyakran több fajból álló csapatokban keresnek eleséget, s ez az időszak a természetben is alkalmat nyújt a madaraknak arra, hogy egymástól tanuljanak. A madarakat egy hétig tartották a laborban, majd a befogásuk helyén, immáron gyűrűsen, szabadon is engedték őket.
A kis kísérleti röpdékben feltűnő fekete négyzettel, vagy nehezen észrevehető kereszttel jelölték meg a mini papírzacskókba rejtett magvakat, amelyekből a feltűnő fekete négyzettel jelölteket a madarakat elriasztó, rossz ízű metiokarb csávázószerrel kezeltek. A röpdében a madárnak rendelkezésre állt egy ülőfa, amelyen ülve kipucolhatta a magot a csomagból, s a röpde plexi falán át videókat készítettek e folyamatról. Ha a madár rossz ízű magot talált, ezt követően rázta a fejét, és csőrét az ülőfához törölgette, ezek egyértelmű jelei voltak annak, hogy ehetetlen volt a talált eleség. A táplálkozó madarakról készült videókat az így jelölt élelemmel még nem találkozott cinegéknek bemutatták, egyetlen támpontja az lett, hogy látták a másik madár jó vagy rossz ízre adott válaszreakcióját a felvételeken, s meg tudta jegyezni, milyen jelölés mögött volt az ízletes vagy épp rossz ízű falat. A cinegéket három csoportba osztották: a kontroll csoport nem látott videót, egy csoport fajtársak felvételét látta (vagyis pl. kék cinege egy másik kéket), a harmadik csoport a másik fajba tartozó cinegéről (pl. széncinege a kék cinegéről) készült felvételt figyelhette meg (lásd a videót).
A tanultakról számot is adtak persze a cinegék, mégpedig úgy, hogy a röpde alján összevissza elhelyezett kereszt mintázat közt elszórtan elhelyezett négyzet mintázat rejtette a táplálékot. Minden egyes madárnak összesen 4 alkalommal kellett beszámolnia a tanultakról, ehhez alkalmanként 16 élelemfalatot rejtő csomagot helyeztek el a röpdéjében, így minden madár 64 falattal találkozott, ezek fele jó ízű volt, fele rossz. A tesztek végén a kutatók összesítették, melyik madár hány alkalommal választott rossz ízű eledelt tartalmazó csomagot, s ebből kiderült, mennyire volt hatékony az „iskolatévé” nyújtotta oktatás.
Mindkét faj ritkábban választott a rossz ízű eleségből, ha előtte látta a videót arról, hogy miként reagál ugyanerre a jelölésre más cinege, és a kék cinegék e szempontból „jobb tanulók” voltak, kevesebb rossz ízű eledelt választottak. A kék cinege esetében kicsit jobb hatása volt annak is, ha fajtársát figyelhette meg, mint a széncinegét, a széncinegénél nem volt mérhető különbség a demonstráló cinege faja szerint. Alapvetően azonban mindkét faj tanult a másik fajtól is, így a természetben előforduló vegyes cinkecsapatokban is sor kerülhet erre a folyamatra, á, a laborkísérletekhez képest valószínűleg sokkal összetettebb kapcsolat állhat fenn a ragadozók tanulása és a zsákmány kiválasztása során.
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt