Mesterségesen létrehozott havazás

Bizonyára senki sem pánikol, ha a nyári jégkár megelőzése kapcsán a légkörbe juttatott ezüst-jodidról olvas, a módszert sok-sok évtizede és sok országban alkalmazzák. Ennek a lényege az, hogy a felhőképződés folyamatába az ezüst-jodid kondenzációs magként szól bele, vagyis a vízpára kicsapódásához szolgál alapként a vegyület, s azzal csökkenti a jégverés okozta károkat, hogy kevés, de nagy méretű jégszemcse helyett sok, ám igen apró hullik így ki a felhőből.
Egészen más időjárási helyzetekben is használható a módszer csapadék „előállítására”: télen például nagyobb havazást idéznek elő a segítségével. Ennek nem az a célja, hogy jobb legyen a síterepek látogatottsága, hanem a hegyekben lehulló téli csapadékkal a nyári félév vízellátását igyekeznek javítani olyan helyszíneken, ahol ebben az olvadékvíz a meghatározó. De vajon mennyire hatékony ez a módszer? Korábbi mérések ellentmondásos eredményeket adtak, ezért egy új, a folyamat minden mozzanatát követő vizsgálatba fogtak amerikai kutatók.

A Coloradói Egyetem kutatói néhány más intézménnyel együttműködésben végeztek kísérleteket, Katja Friedrich légkörkutató vezetésével, 2017 januárjában, Idaho állam nyugati részén, egy kis hegyvidéki területen hulló havazást vizsgáltak meg. A havazást az ezüst-jodiddal kezelt felhők adták, és a SNOWIE nevű projekt kísérletei keretében hozták létre, összesen három nap állt a kutatók rendelkezésére ahhoz, hogy a folyamatot az első pillanattól az utolsóig követni tudják. Az ezüst-jodidot ezúttal repülőgépről permetezték a felhőzetbe, de hasonlóan hatékony az is, ha a felszínről „ágyúk” segítségével juttatják fel, ahogy azt a jégkár-elhárítás során is teszik a legtöbb esetben. A repülőgép ez esetben arra adott lehetőséget, hogy azokat a felhőket szórják be a csapadékképző vegyülettel, amelyek az aktuális körülmények, pl. szélirány és szélsebesség szempontjából optimális helyen voltak.

A mérésekhez mobil (teherautóval hordozható) időjárási radart, és más meteorológiai műszereket használtak.

Forrás: University of Colorado

Friedrich elmondta: „Az ezüst-jodid felhőzetbe juttatásától kezdődően figyelni tudtuk a csapadék képződését és a felszínre végül lehulló havazást is.” Összesen kb. 700 ezer köbméter víznek megfelelő hó hullott a mesterséges csapadékképzés háromnapos kísérletei nyomán. A mesterséges csapadék kialakulását időjárási radar segítségével követték, amint a felhőbe juttatták az ezüst-jodidot, az mérni kezdte a csapadék kialakuló szemcséit, és követte az így megszülető hófelhő pontos mozgását. Ennek köszönhetően a mesterséges havazást biztosan meg tudták különböztetni a természetes úton születő hófelhők csapadékától, ebben különbözött a mostani kutatás a korábbi mérésektől. A mérőhelyek felett áthaladó, így létrehozott csapadéksáv jól elkülöníthető csendes havazást adott. Óránként 0,4-1,2 mm csapadék (hó esetében ez annak olvadása után maradó vízként értendő) hullott kizárólagosan a mesterségesen létrejött havazásnak köszönhetően. A módszerről és a kapott eredményekről az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS számolt be.

Egyetlen dolog van, ami most még kérdés maradt: vajon mennyiben befolyásolja a csapadék képződését az, hogy milyen típusú felhőbe és milyen körülmények közepette juttatják be az ezüst-jodidot? A kísérletek során nem volt „válogatási” lehetőség, de tervezik a kutatók, hogy majd különböző környezeti körülményekkel, ismételt kísérletekkel később ezt a kérdést is megválaszolják.

A téli csapadék felhalmozása nagyon nagy segítséget nyújt az USA azon államai számára, ahol a lakosság ivóvizét a hegyekből eredő folyók biztosítják. A klímaváltozás miatt csökkenő téli csapadék mesterséges pótlása lehetőséget nyújthat arra, hogy a növekvő ivóvízigényt ki lehessen majd elégíteni az aszályos időszakok során is. Azzal, ha pontosan ismerik az egyébként már az 1940-50-es években is alkalmazott mesterséges csapadékképzés mennyiségi mutatóit, előre tervezhetővé válik az ivóvízellátáshoz szükséges vízgazdálkodási helyzet is.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt