New York vándorpatkányainak génjeit vizsgálták

Ugyanott laknak, ahol az emberek, ugyanúgy pizzát, hot dogot, szendvicset és salátát esznek, mint az emberek, de vajon miben különböznek a „vidéki rokonaiktól”? A Nature beszámolója szerint egy amerikai kutatócsoport némi szalonna és mogyoróvaj segítségével New Yorkban élő vándorpatkányokat (Rattus norvegicus) fogott be, majd 29 állatnál teljes genom elemzést végzett. A génvizsgálatot követően az eredményeket összehasonlították a faj őshazájának tekintett északkelet-kínai, vidéki környezetben élt patkányok genetikai adataival, s olyan génrégiókat kerestek, amelyek az urbánus életmódhoz alkalmazkodásban játszanak szerepet. Arbel Harpak evolúciógenetikus, aki maga is New York-i lakos és az itteni székhelyű Columbia Egyetem kutatója, elmondta, hogy maga is meglepődött, miként alkalmazkodtak a patkányok a városi környezethez.

A kutatás több tucat olyan gént tárt fel a New York-i patkányokban, amelyek az étrenddel, a viselkedéssel vagy épp a mozgással kapcsolatosak. A jótékony hatású génváltozatok aztán igen gyorsan elterjedtek a New York-i patkánypopulációban. Ilyen volt például a CYP2D1 nevű gén, amely azt teszi lehetővé, hogy a patkányok meg tudják emészteni az egyébként számukra mérgező kelből készült salátákat. Kérdés persze, hogy az ilyen génmutációk milyen változásokat okoznak az állat biológiájában.

A most elvégzett felmérés kiindulópontként szolgálhat további kutatásokhoz, kideríthetik majd, hogy az új neuronok növekedésében szerepet játszó gén változása együtt járt-e a patkányokban viselkedésváltozással, vagy épp a szénhidrátok emésztését irányító gének változásai befolyásolták-e a nagyvárosi patkányok étrendjét.  Andrés Bendesky, a Columbia Egyetem evolúciógenetikusa megjegyezte: „Érdekes, hogy az agy felépítésében szerepet játszó génekben is voltak változások, ahogy ezt már régebben feltételezték, de eddig senkinek sem sikerült bizonyítania.”

Harpak és kollégái azt is meg fogják vizsgálni, hogy a 19. századi New York patkányainak génjeivel összehasonlítva, mikor történhettek azok a változások, amelyeket most feltártak. Szeretnék más városok patkánynépességét is felmérni, s kideríteni, hogy vajon ott milyen genetikai változásokkal járt a városi életmód. Hopi Hoekstra, a Harvard Egyetem (Cambridge, Massachusetts) evolúcióbiológusa, aki vadon élő rágcsálók kutatásával foglalkozik, úgy véli, hogy lesznek különbségek az egyes városok patkányai közt. Ezt saját tapasztalatára alapozza, ugyanis a saját háza pincéjébe költözött patkányt mogyoróvajjal akarta csapdába csalni, ám ez közel egy hónap alatt sem sikerült, annak ellenére, hogy 25 éve foglalkozik rágcsálók csapdázásával. Ekkor kihívott egy helyi szakembert, aki elmondta, hogy nem jó csalit tett a csapdába, ugyanis a helyi patkányok nem a mogyoróvaj csalira buknak, hanem fánkot és füstölt kolbászos snacket szeretik. Hoekstra a New York-i kutatásról olvasva már neki is állt cambridge-i patkányokat gyűjteni egy összehasonlító DNS-elemzéshez. „Amikor elolvastam a tanulmányt, bevillant: a helyi patkányirtást végző szakemberek tisztában vannak vele, hogy az itteni patkányok másmilyenek.”