Egy sikertelen táplálékvizsgálat története

Az Észak-Karolina Állami Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a gazdás, de kijáró házimacskák étrendjének mekkora részét teszik ki, a gazdájuktól kapott táplálék kiegészítésére levadászott madarak, egerek, gyíkok és más vadállatok. A kutatás azonban nem várt akadályokba ütközött.

A kutatáshoz a kijárós macskák szervezetének szén- és nitrogénizotóp-arányait mérték fel, ugyanis ezek az izotópok pontosan jelzik, hogy milyen táplálékot fogyasztott el az adott állat. Eltérő összetételűek a különféle zsákmányállatokból származó izotópok, és természetesen eltérőek a kereskedelmi forgalomban kapható macskaeleségekéi. Az izotóparányokat egy egyszerű szőrminta elemzésével meg lehet állapítani, 202 mintát vizsgáltak meg a kutatáshoz.
Ennek a különbségeire alapozta a vizsgálatot a kutatócsoport, ezért felmérték a szóba jöhető élelem nitrogénizotópjait, beleértve a lehetséges zsákmányállatokat (rágcsálók, madárfajok), és számos, kereskedelemben kapható, különböző márkájú és ízesítésű macskaeledelét (239 félét, USA és Nagy Britannia területén gyártottakat), amelyekkel a gazdik etették otthon a macskáikat. Mivel az elfogyasztott élelemből az izotópok beépülnek a szervezetbe, így a macska testének izotóparányai és az általa fogyasztott macskatáp izotóparányai közti különbség jelezné az elfogyasztott, macska által levadászott vadállatokat. Azt, hogy egy-egy macska milyen tápot evett, a gazdiktól tudták a kutatók. És itt jelentkeztek a problémák!

A kutatók azt feltételezték hogy egy-egy macskatáp típust azonos, állandó összetevőkből gyártanak, azonban, mint a vizsgálatok során kiderült, ez igen távol áll a valóságtól. Nemcsak ízesítésben, márkánként tértek el jelentősen a tápok, hanem ugyanazon márka s ugyanazon ízesítés esetében is különbségek voltak az egyes adagok izotóparányaiban. Az egyetlen közös pont az volt a tápokban, hogy az olcsó tápok szénizotóp arányai alapján igen jelentős mennyiségű kukoricát tartalmaztak. (Azonban a brit gyártmányúakban ez az arány eltért, az ottani gyártók kevesebb kukoricát kevertek a tápokhoz.)

„Bár a kutatás célja egészen más volt, de ez a felfedezés legalább olyan fontos tényezőre világít rá, mivel világszerte macskák százmilliói élnek az emberek környezetében” – mondta Rob Dunn, az Észak-Karolina Állami Egyetem Alkalmazott Ökológia Tanszékének professzora, a kutatás egyik szerzője. „A kutyáink, macskáink és más háziállataink táplálékának igen jelentős hatásai vannak a globális fenntarthatóság, az állataink egészsége szempontjából, és számos más okból is. Azonban egyáltalán nem átlátható, mit is esznek az állataink, s a vizsgálatunk emiatt eredménytelenül zárult és nem derült ki az sem, amit szerettünk volna megtudni. Nem értjük továbbra sem, hogy egyes macskák miért vadásznak több vadállatot, mint más macskák, az azonban kiderült, hogy az állateleségek különböző összetételéről eddig semmit se tudtunk” – egészítette ki Dunn. A macskák, a kutyákkal ellentétben kizárólagos húsevők, és a háziasításuk során sem történtek bennük olyan genetikai változások, mint a kutyákban, amelyek lehetővé tették a kutya esetében például egyes szénhidrátok emésztését. Ennek okán a macska számára nem természetes tápok (pl. tonhal) vagy a macskaeleségekbe kevert növényi anyagok (kukorica) hatásairól sem tudunk semmit.

A felfedezéssel persze nem lehetett érdemben megállapítani, hogy a vizsgálatba vont macskák közül hányan, és milyen arányban vadásznak vadállatokat, mivel az eledelek izotóparányainak változékonysága miatt kaotikus eredmények születtek. 28 százalékukról lehetett megmondani azt, hogy valamennyit vadásztak, de ez minden bizonnyal igen erős alulbecslése a valóságnak, s az sem derült ki, hogy mekkora részét képezhette a vadállat a macska össz táplálékának. A kutatásról és annak különös eredményéről a PeerJ folyóiratban számoltak be.