Valóban nincs szüksége méhekre az önbeporzó mandulának?

A világon az összes mandula több mint 80 százalékát Kaliforniában termesztik, s ehhez az USA teljes háziméh-állományának legalább felét kell a virágzás idejére az államba szállítani.

Ennek a méh-áttelepítésnek igen jelentős a költsége és a logisztikai kihívásai, a mandulatermesztők ilyenkor bérbe veszik a méhészektől a családokat. 1995-ben egy méhcsalád bérlése 70 dollár volt, 2018-ban átlag 180 dollár, s ez még az inflációt beleszámítva is 60 százalékos növekedést jelent.
Nem kockázatmentes a bérbe adás sem, hisz ezzel a méhek a mandulákon használt rovarirtóknak is a hatásai alá kerülhetnek. Emellett a hosszú távú utaztatás során a méhek kórokozói is könnyebben terjednek, így az ideális megoldás az olyan önbeporzó mandulafaj lenne, amely nem igényli méhek közreműködését. Egy ilyenként árusított faj, az „Independence” vagyis Függetlenség nevet kapott mandula tesztelését végezte el egy argentin-amerikai kutatócsoport. A mandulafajtát 2008-ban dobták piacra, s azóta igencsak elterjedt Kaliforniában, a bevezetése óta exponenciálisan nő a termőterülete. Vajon valóban megfelelő mennyiségű termést hoz ez a faj akkor is, ha elzárják a beporzóktól? A választ a Scientific Reports folyóiratban közzé tett tanulmányból tudhatjuk meg.
A vizsgálathoz 30, az Independence fajtába tartozó fát használtak a kutatók: 10 fát hálóval vontak be, így teljesen elzárták a méhek minden útját a virágokhoz; 10 fát félig takartak le, ez elég például a fagykár vagy a túlzott napsütés elleni védekezéshez, azonban nem zárta el a méhek útját; 10 fát pedig mindenféle takaró nélkül kontrollként hagytak. Virágzás idején egyenként feljegyezték a virágok porzóit és/vagy bibéit megérintő méheket azoknál a fáknál, amelyekhez hozzáfértek a méhek, ezekből a megfigyelésekből számszerűsítették a beporzási események számát. A virágzást követően megszámolták minden fán, hogy hány virág kötött meg, illetve a termés érésekor mennyi termést hoztak e fák. A beérett termés esetében annak tömegét és minőségét (a bennük lévő zsírsavakat) is ellenőrizték a darabszám mellett.
Milyen eredményeket adott a vizsgálat? Először is kiderült, hogy amely virágokhoz hozzáfértek a méhek, azokat a virág nyílási ideje (4-5 nap) alatt átlagosan 12-18 alkalommal kereste fel beporzási céllal egy-egy méh. A termésben igen jelentős különbséget mértek: a méhek segítségét igénybe venni képes fáknál 60 százalékkal nagyobb volt a terméskötés aránya, mint az elzárt, és csak önbeporzásra hagyatkozó fáknál, és 20 százalékkal nagyobb volt a beérett termés héj nélkül mért tömege is. A termés minőségében nem találtak eltérést a méhek által beporzott és az önbeporzással létrejött mandulák közt. A mandulás gazdák még akkor is 10 százalékos profitnövekedésre számíthattak, ha az önbeporzó fáikhoz béreltek méheket.
A végeredmény szerint ugyan valóban képes volt az Independence fajta teremni a méhek segítsége nélkül is, ám távolról sem volt ez a maximum, amit ki lehet hozni a fából. Mivel a terméshez más külső erőforrások is szükségesek, mint a méh (pl. öntözés, ami Kaliforniában különösen kritikus kérdés), hiba lehet csak az önbeporzásra hagyatkozni e fa esetében.
Az USA méhészei össz bevételének harmadát a kaliforniai mandulások adják, e lehetőség nélkül számtalan méhésznek nem volna profitja. A méhészek és a mandulatermelők közti hosszú idő alatt kiépült kölcsönös egymásra utaltságnak tehát nem tud véget vetni az öntermékeny fajta sem. Megtévesztő azonban az Independence fajtát úgy reklámozni, hogy teljesen független a méhektől, mivel méhek nélkül jelentősen kevesebb lesz a termés, és a méhészek is elesnek a bevételüktől. A megtévesztés súlyos, tovagyűrűző társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat.