Erdőgazdálkodás a világűrből
Vajon megköti, vagy kibocsátja egy adott erdőterület a szenet? Mi ennek a folyamatnak a várható folytatása, és mik a jó döntéseink? A kérdéseket űrfelvételek és mérések segítenek megválaszolni.
Az USA egyik államának, Oregon területének közel felét erdőség borítja. E terület biztosítja az államban termelt össz gazdasági haszon 11 százalékát, s emellett a szénmegkötéssel globális hasznot is hajt. Miként lehet egyensúlyban tartani ezt a hatalmas kincset? Ehhez az USA Erdészeti Szolgálatának (USFS) szakemberei a NASA segítségét kérték.
Olyan modellre volt szükség, amelyben az erdőségekben bekövetkezett változások követhetővé válnak, s amely alapján kiszámítható, hogy egy adott területen megkötődik a szén, vagy épp kibocsátóvá vált az a régió. Ehhez az Oregon Állami Egyetem erdőtudományi professzora, Mark E. Harmon olyan távérzékelésen alapuló módszert fejlesztett ki, amely képes megmondani a szén áramlásának mennyiségét és irányát egy-egy erdőterület esetében. „A távérzékeléssel nyert adatok lehetővé teszik, hogy mélységében átlássuk egy adott terület folyamatait, változásait, s az is egy pillantással kideríthető belőlük, hogy volt-e valami változás az erdő állapotában” – magyarázza Harmon.
A modell a jelenlegi nagy felbontású műholdképek, a korábbi műholdképek, és az erdészeti szolgálat helyszíni vizsgálatai során született adatok kombinációját használja fel. Az Oregoni Erdészeti Hatóság, s a fenntartható erdőgazdálkodás céljával általa létrehozott kerekasztal ezen adatok alapján terveket készíthet, kiszámíthatja a szénmegkötést vagy épp kiáramlást az erdők állapotváltozása szerint.
„Mark modellje megmutatta, milyen komplex dolog is a szénmegkötés és az erdők dinamikája, és milyen bonyolult ezeket a tényezőket összefüggéseiben vizsgálni” – mondta Andrew Yost, az Oregoni Erdészeti Hatóság ökológusa. „Vannak ugyan hagyományos becslési módszereink a területek aktuális állapota alapján, ám Mark módszere ötvözi a legmodernebb távérzékelés, a tájmodellezés, a növénytérképezés, az erdők ökoszisztéma funkcióinak alakulása, és a számítógépes szimulációk eredményeit.”
A hosszabb időn át készült műholdfelvételek animációi segítségével mind a döntéshozók, mind a lakosság könnyebben megérti az erdőgazdálkodás egyes lépéseit, illetve ezek szükséges voltát. „Egy dolog megmutatni egy értekezleten adatokat, grafikonokat, és egy egészen más dolog vizuálisan könnyen érthető módon tálalni ezeket, az így kapott adatokat az emberek sokkal könnyebben átlátják” – tette hozzá Harmon.
Harmon eredetileg elkészített, kisebb területre vonatkozó modelljét kiterjesztették a teljes állam területére, s ebből kiderült, hogy az eredeti elemzésben nem szerepelt a 2002-ben Oregon és Kalifornia határvidékén tűzvész martalékává lett kb. félmillió hektár erdő. A további elemzések már ezt a területet is magukban foglalják majd, így még pontosabb képet lehet alkotni az állam erdeinek sorsáról. „Harmon a NASA technológiai fejlesztéseit megfelelő módon használja fel, s az így kinyerhető adatokat modelljében érthetővé teszi, ennek köszönhetően éves szinten átlátjuk az oregoni erdők szénkörforgását” – egészítette ki Yost.