Az elefántok és halottaik kapcsolata
Sokaknak ismerős az elhullott társát őrző, esetleg az ormányával böködő elefánt képe. Ezt a különleges kapcsolatot az élő és halott szürke óriások között azonban csak nemrég tanulmányozták részletesen.
A kutatók már egy ideje megfigyelték, milyen különlegesen viszonyulnak az elefántok elpusztult társaikhoz.
Egy, a Primates folyóiratban közzétett kutatás mintegy 32 elefánttetemnél végzett megfigyelés eredményeit vetette össze. Az elefántok a tetem iránt általános érdeklődést mutattak még akkor is, ha már rég bomlásnak indult, vagy ha nem a csordából származott a tetem, megközelítették, megérintették és megvizsgálták a maradványokat, illetve fejlett szaglásukat használva azonosíthatták is az elhullott állatot. Olykor hangadással jeleztek, vagy a tetem talpra állításával, felemelésével próbálkoztak.
„A leggyakrabban feljegyzett elefántviselkedés a tetemek megközelítése, megérintése volt” – nyilatkozott Shifra Goldenberg a San Diegó-i Állatkert Kutatóintézetének és a Smithsonian Intézet Ph.D hallgatója.
„Habár a megfigyelt reakciók okát nehéz meghatározni, az biztos, hogy ez az egyedtől és a körülményektől függően változott. Néhány elefánt például többször is megközelített egy tetemet. Továbbá lehetséges, hogy egy fiatal nőstény pofamirigyének fokozott váladékkibocsátását anyja teteménél jelentkező érzései váltották ki.”
Az elefántok hosszútávú, évtizedekig tartó társas kapcsolatokat alakítanak ki, s többféle viszonyt különböztetnek meg. Összetett társadalomban élnek, ahol a kialakult csoportok örökösen szétválnak és összeolvadnak. Egy ilyen bonyolult rendszerben szükségszerű, hogy az elefántok képesek legyenek megismerni és emlékezetükbe zárni társaikat. Nem meglepő tehát, hogy kiemelkedő megértési, emlékezési és szaglási képességet figyeltek meg náluk.
„Beleborzong az ember, ha szemtanúja lehet annak a jelenetnek, amikor az elefánt megközelíti fajtársa tetemét, ugyanis ez a viselkedés egyértelműen fejlett érző képességre utal. Ez egyike a rengeteg káprázatos tulajdonságuknak, amit még nem értünk teljesen” – állítja George Wittemyer a Coloradói Egyetem PhD hallgatója, a cikk társszerzője.
Az elefántok találkozásnál hosszas szaglással és tapintással üdvözlik egymást, ami jelzi, hogy egymásról szerzett ismeretüket folyamatosan frissítik. Lehetséges, hogy halottaikat is ugyanezért vizsgálják, s a megszerzett információ hasznos lehet az állat túlélésében.
Írta: Nagy Anita
Trópusi táj emlékét láthatjuk Magyarországon
Képzeljünk el egy trópusi esőerdőben zubogó patakot, ahogy bevájja magát a mészkőbe, körben, a különleges sziklaalakzatokon páfrányok, mohapárnák és vízpára. A víz formálta köveket ma is láthatjuk, méghozzá Magyarországon.
145 millió éves nyomokat őriz ez a tengerpart
A portugáliai Salema partjánál dinoszauruszok lábnyomait őrzik a sziklák.
A fájdalom nyelve világszerte azonos
Ha belerúgunk egy bútor lábába vagy elvágjuk az ujjunkat, anyanyelvtől függetlenül igen hasonlóan kiáltunk fel.
Világító szörfdeszka adhat védelmet a cápák ellen
Ma már jól ismert, hogy a cápa sokszor azért támad a szörfösökre, mert alulról nézve fókára hasonlítanak, úgy tűnik azonban, van megoldás erre a problémára.
Kiderült, honnan indultak Feröer viking lakói
A Feröer-szigetek félúton van Skandinávia és Izland között, nem különösebben meglepő, hogy lakói Izlandhoz hasonlóan skandináv eredetűek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
