Expedíció a Dunán

Meséljen egy kicsit az eddigi karrierjéről. Miért pont a halakkal kezdett foglalkozni?

A Dunakanyarban nőttem fel és nagyon sokat horgásztam a Dunán. Ezek az élmények megalapozták azt az érdeklődésemet, hogy halakkal foglalkozó biológus legyek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem okleveles biológusként, majd utána szintén az ELTE-n doktoráltam halökológia témakörben. Kezdetben az MTA Magyar Dunakutató Állomásán dolgoztam, majd egy évet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, köznapi, jól ismert nevén a VITUKI-ban, ahol az EU Víz Keretirányelvéhez kötődő feladatok végzése, a hazai monitorozó rendszer fejlesztése és feladatainak végrehajtása volt a célunk. Egy évet Svédországban is eltöltöttem posztdoktori ösztöndíjasként, ahol az erdőgazdálkodás hatásait tanulmányoztuk egy vízfolyás táplálékhálózatára és különös tekintettel a sebes pisztráng ökológiai szerepére. Visszajőve az MTA Balatoni Limnológiai Intézetében lettem halökológus kutató. Jelenleg a Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport munkáját irányítom az Ökológiai Kutatóközpontban, ami az ÖK Dunakutató Intézetének és Balatoni Limnológiai Intézetének közös kutató csoportjaként működik.

2019 nyarán részt vett a 4. Nemzetközi Duna Expedíción, a Joint Danube Survey-en, vagy rövidítve JDS4-en. Mi a lényege ennek a projektnek?

Ez egy nagy nemzetközi projekt, ami a Duna és néhány nagyobb folyójának országok közötti összehangolt felmérésére irányul. A munkát a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (International Commisson for the Protection of the Danube River, röviden ICPDR) nevű szervezet koordinálja szoros együttműködésben a Duna menti országok felelős szerveivel, Magyarországon pl. az Országos Vízügyi Főigazgatósággal. A hatévente végzett felmérések célja, hogy hosszú távon képet kaphassunk a Dunában zajló változásokról. Emellett a média által is figyelemmel kísért esemény felhívja a figyelmet a társadalom számára a folyam védelmének fontosságára, természeti értékeinek megőrzésére.

A Duna-expedíció a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

A korábbi expedíciók során egy nemzetközi kutatócsoport hajózott végig a Dunán. Ez a 4. expedíció annyiban volt más, hogy itt minden tagország maga volt felelős a saját Duna szakaszának a felméréséért. Ennek ellenére előre egyeztetett mintavételi protokollok szerint zajlottak a mintavételek az adatok összevethetősége érdekében. E protokollokat évekkel az expedíció előtt, közös munkaértekezleteken alakítottuk ki, hogy minden tagország számára kivitelezhető legyen a standardizált mintavétel.

A Duna Szobnál és az expedíció egyik csónakja.

Forrás: Dr. Erős Tibor

Ez azt jelenti, hogy minden országban ugyanúgy veszik a mintákat?

Igen. Például a halas felméréseknél ez azt jelenti, hogy elektromos halászgéppel végeztük a felméréseket, csónakból halászva, lassan sodródva a folyam parti zónájában. Az éjszaka és nappal is végzett mintavétellel pedig minden térségben 10 db 250 méteres szakaszon mértük fel a halállomány összetételét. Ehhez a mintavételi egységeket úgy választottuk ki, hogy azok jól reprezentálják a térség fő parti élőhelytípusait.

Készülődés az éjszakai mintavételhez.

Forrás: Dr. Erős Tibor

A csónak lerakása közben a terepjáró is vízre került, de szerencsére, hamar szárazra került.

Forrás: Dr. Erős Tibor

Volt esetleg más része is a felmérésnek?

A szélhajtó küsz (köznapi nevén a sneci) és a fenéklakó halak közül pedig a kerekfejű géb egyedeit nehézfém és mikroműanyag vizsgálatra tettük el. Ezeket a mintákat a szlovák kutatók gyűjtötték be, akik azt vizsgálják, hogy a dunai halakban milyen mértékű a nehézfémek felhalmozódása. A mikroműanyagok felhalmozódásának elemzése pedig jelenleg egy igen aktuális téma. Ezek például a műanyag PET palackok nagyon apró szemcsékre darabolódása során keletkeznek. A JDS4 felmérés során azt vizsgálják a kutatók, hogy a halak táplálékában milyen mértékben találhatók mikroműanyagok és ez lehet-e valamilyen hatással az állati szervezetekre. A halállomány felmérése azonban döntően arra irányult, hogy térben és időben összevethessük az állomány változásait, és minősítsük a halállomány összetétele alapján a mintavételi szakaszok ökológiai állapotát.

Eddig, amit említett: meghatározták a halakat, nézik a nehézfém- és a műanyagszennyezést. Milyen specialisták voltak még az expedícióban? 

A halakon kívül minden egyéb más főbb élőlénycsoportot vizsgáltak a Dunakutató Intézet munkatársai, ami az Európai Unió Víz Keretirányelvében szerepel, mint monitorozandó élőlény csoport. Ilyen szervezetek az algák, a vízi növények, és a vízi makrogerinctelenek (kisrákok, árvaszúnyoglárvák, kagylók stb); de emellett még komoly vízkémiai elemzéseket is végeztek. Hosszú, azaz több évtizedes távon tekintve a folyam kémiai állapota javult, hidromorfológiai állapota azonban romlik és a faunában is történnek változások. Így pl. a Fekete-tenger felől számos inváziós faj érte el a Kárpát-medencét, melyek nagymértékben átalakították a folyam élővilágát, különösképpen a víz makrogerinctelen fauna összetételét. Az ezzel foglalkozó szakemberekkel megkezdett jelenlegi kutatásaink célja éppen annak feltárása, hogy hosszú távon milyen mértékű változásokat okozott ezen inváziós fajok megjelenése a makrogerinctelen fauna sokféleségében és ökológiai funkciójában (funkcionális sokféleségében).

A mintavétel nagy része júliusban volt, most télen beszélgetünk. Vannak már valamilyen eredmények, elkezdték elemezni a halakra vonatkozó eredményeket?

Természetesen, már értékeljük az adatokat. Egyetlen felmérés alapján nehéz általános következtetéseket megfogalmazni, de a korábbi adataink alapján is viszonylag kontrasztos a halállomány szerkezete a hazai Duna szakaszon. Pl. a mennyiségét tekintve, a Budapest feletti szakaszon viszonylag szegényes a halállomány, míg főváros alatt jóval nagyobb a halak egyedszáma és a testméretük is nagyobb. Bár a helyi horgászok panaszkodtak a fogásra, azért a halban leggazdagabb területnek továbbra is Baja és környéke bizonyult. Ott jóval több például a keszegféle és bizonyos ragadozó halfajok (elsősorban a csuka) nagyobb számban fordul elő.

Ez Gemenc közelsége miatt lehet? Ott tudnak ívni a halak?

Igen. A változatos hidrológiai összeköttetésű mellékágak jelenléte kiemelten fontos a dunai halállomány utánpótlásában. Emellett az élőhelyek sokfélesége is hozzájárul ahhoz, hogy számos halfaj nagy mennyiségben fordul elő. De Baja mellett feltűnően gazdag volt pl. a dunaföldvári és a mohácsi szakasz halállománya is. Ha pedig a Budapest feletti Duna szakaszt nézzük, akkor Gönyűnél is nagyon értékes halállomány található – mert azon a szakaszon is vannak kisebb mellékágak és érződik a Szigetköz hatása is.

A lapos keszeg a Duna és a Tisza jellegzetes keszegféléje. Sikeres ívásához, állományának utánpótlásához kiemelten fontos a mellékágak kapcsolata a folyam főágával.

Forrás: Dr. Erős Tibor

Gondolom, az egyik cél, hogy hosszú távú trendek is kirajzolódjanak majd előbb-utóbb.

Igen, ez az egyik fő cél, de sajnos a korábbi JDS felméréseknél nem volt igazán megalapozott a halállomány vizsgálata; e tekintetben az előző expedíció felmérése volt hasonló a 2019-es felméréshez. Az utóbbi évtizedek legmarkánsabb igazolt változása azonban a gébfélék inváziója. Az 1990-es évek végétől kezdődően több gébfaj (a kerekfejű, a Kessler és a csupasztorkú géb) jelent meg nagy mennyiségben a Közép-Dunán, amelyek az Al-Dunáról és a Fekete-tengerből jutottak el a Kárpát-medencébe; az itteni horgászok nem kis bosszúságára. Érdemes megemlíteni azonban a gazdasági szempontból és a horgászok által is fontos zsákmánynak tekintett menyhal állományának kiemelkedő mennyiségi növekedését az ezredfordulót követően a teljes magyarországi Duna-szakaszon. Jelen felmérésünknél pedig a fiatal, egy-két éves harcsa mennyisége volt magas, ami bizonyítja a faj sikeres ívását. Ami újdonsága felméréseinknek, hogy újabban a meder halállományát is vizsgáljuk, nemcsak a parti zónát. A parttól távoli terület halállományának felmérése egyértelműen igazolta pl. a fokozottan védett német és magyar bucó tömeges előfordulását a magyarországi Duna szakaszon, de a Duna más szakaszain is. E fajok állományainak megőrzése fontos természetvédelmi kötelességünk.

A fokozottan védett német bucó még gyakori a Duna medrében.

Forrás: Dr. Szalóky Zoltán

Milyen veszélyek fenyegetik a dunai halakat? Például az utóbbi nagyjából 20 évnek a fejleménye, hogy nagyon sok helyen kiépítették a szennyvíztisztítási rendszert, például Budapesten már majdnem 100 százalékos. Ki lehet mutatni ennek a hatását a halállományra?

Sajnos ilyen jellegű hatásokat még nem tudunk egyértelműen kimutatni, mert ehhez a folyam évről évre ismétlődő felmérésére (monitorozására) lenne szükség igen intenzív mintavétel keretében és évtizedes léptékben. Emellett a halállomány mennyiségi összetétele a folyamban igen variábilis, függ pl. a vízjárástól, a fajok vándorlásától. A jelenlegi felmérések intenzitásával a nagyobb léptékű tér és időbeli különbségeket tudjuk igazolni, azonban ezek eredményei is igen fontos információt szolgáltatnak a természetvédelem számára pl. a védett fajok elterjedéséről vagy az inváziós fajok terjedéséről.

A veszélyeztető tényezők közül egy igen fontos tényezőt emelnék ki, ami közép és hosszú távon kiemelt veszélyt jelent a halállomány összetételére: ez pedig a folyamatos medersüllyedés a főágban és ezzel párhuzamosan a mellékágak  feltöltődése. A folyamat révén megszűnik a hidrológiai kapcsolat a főág és mellékágai között és így a mellékágak elvágódásával a folyami halak fő ívóterülete és élőhelye szűnik meg. A főág parti zónájában nevelkedő ivadékra pedig az intenzív hajózás jelenthet veszélyt, mert a hajók keltette hullámzás növeli az ivadék halálozási arányát (és itt gondolhatunk a partközelben igen erős hullámzást okozó jet skikre és motorcsónakokra is), ami pedig hosszú távon együtt járhat számos halfaj mennyiségének csökkenésével. Ezt megakadályozandó, az osztrák Duna szakaszon kifejezetten a hullámzástól védett parti élőhelyeket kezdtek kialakítani a halak számára. A medersüllyedés és a hullámzás káros hatásait a hazai Duna szakaszon is valahogy orvosolni kellene az ökológusok és a vízépítő mérnökök összefogásával, közös rehabilitációs tervek megvalósításával és egyes szakaszokon pedig a hajózási szabályok módosításával.

Az interjút készítette: Bajomi Bálint – bajomi.eu