Becsapódás tanúi lehettek egy kőkori település lakói

Egy amerikai vezetésű nemzetközi kutatócsoport vizsgálta meg a mai Szíria északi részén lévő Abu Hureyra nevű lelőhelyről kimentett leleteket, az eredményeket pedig a Scientific Reports tudományos folyóiratban hozták nyilvánosságra. Az Eufráteszen a Taqba-gát megépítésével még az 1970-es években víz alá került az ősi település, illetve az azt rejtő domb, azonban a régészeti leletmentésnek köszönhetően fennmaradtak az itt talált 13-9 ezer évvel ezelőtti emlékek. Az Abu Hureyra az egyike volt a legkorábbi emberi településeknek, átmenetet mutatott a vadászó-gyűjtögető és a mezőgazdálkodó életforma közt, a növénytermesztést a Fiatalabb Dryas időszaka során kezdték el az itteni lakók.
A Fiatalabb Dryas nevet viselő kb. 12,8 ezer évvel ezelőtt kezdődő korszak során a jégkor végének melegedését egy igen hirtelen bekövetkező, 2-6 Celsius-fokos lehűlés váltotta fel, s ez a hidegebb idő közel ezer éven át tartott. A változás a már bimbózó kultúránkon is nyomot hagyott, így az újkőkori településeken is, mint Abu Hureyra volt. A leginkább elfogadott elmélet a Fiatalabb Dryas lehűlésére az, hogy ekkor bolygónkat a világűrből érkező üstökösmag találta telibe, s a becsapódás következtében a klíma melegedésében hirtelen visszaesés következett be. Az ilyen üstökös egy rövid keringési idejű aktív üstökös lehetett, amely valamelyik korábbi keringése során feldarabolódott, s a bolygónkat számos, együtt keringő, kisebb-nagyobb darabban érte el.

Az 1970-es években folyt ásatások során feltárt, kb. 12800 éves talajrétegben üvegszerű, egykor olvadt anyagot, fémes szferulákat, nanogyémántokat, kormot találták, a település több, egymástól távoli pontján is, s ezek mellett kiugró értékeket mértek a talaj irídium, platina, és más, kozmikus becsapódásokhoz köthető fém mennyiségében. Korábbi régészeti vizsgálatokban a szabad szemmel is látható, olvadékból visszaszilárdult szemcsékre olyan magyarázatok születtek, mint épülettűz, vagy villámcsapás, azonban a most elvégzett analízis alapján ezeket a lehetőségeket kizárták. A maradványokat összehasonlították más, igazoltan becsapódásból eredő nyomokkal, s a Fiatalabb Dryas kezdetéhez kötődő hasonló szemcsékkel is.

Abu Hureyra az első olyan emberi település lehetett, amelynek lakói közvetlenül tapasztalták meg egy légkörbe lépő égitest hatásait. Az olvadt szemcséket a gabonaszemcséktől az állati csontokon át az épületek anyagáig számos feltárt tárgyon megtalálták. A különféle, olvadáson átesett szemcsék alapos vizsgálatai alapján kiszámították a kutatók az ezek kialakulásához szükséges hőmérsékletet, s olyan magas értéket kaptak (minimum 1750, de akár 2200 Celsius-fokot is meghaladó), ami csak becsapódásos események során jöhetett létre az őskorban. A hőmérsékleti értékeket laboratóriumi hevítési kísérletekkel is alátámasztották.

A kutatók szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a (feltehetően Grönlandon) becsapódott legnagyobb darab üstökösmag mellett, néhány perc alatt számos kisebb darab a légkörben robbanhatott fel, a világ egy meglehetősen nagy részén árulkodó nyomokat hagyva. Abu Hureyra felett is ilyen történhetett, ezt a Tunguz-eseményhez hasonló légköri robbanásként képzeljük el, nagy lökéshullámmal, s a felszínen esetleg kialakuló tűzzel is. A település lakói szemtanúi lehettek a robbanásnak, amely a településre hulló szemcsék analízise alapján valóban közel történhetett.