Nevet kaptak a Bennu kisbolygó egyes felszíni alakzatai

A csillagászatban a különféle égitestek nevét, illetve azok felszíni alakzatainak elnevezését a Nemzetközi Csillagászati Unió szabályozza, és hagyja jóvá a javaslatokat a meglévő szabályok alapján. Amikor egy korábban nem ismert felszínű égitestet megismerhetünk, például egy mellette elhaladó űrszonda felvételeinek köszönhetően, a behatárolható, elkülöníthető régiók nevet is szoktak kapni. A névadás egyrészt egyértelműsíti a tudományos vizsgálatok hivatkozásait, másrészt sokkal könnyebben tanulunk meg egy-egy nevet, még ha az idegen szó is, mint például egy betű-szám kombinációt.

A Bennu nevű, kb. 500 méter átmérőjű kisbolygóból az OSIRIS-REx szonda a tervek szerint 2020 nyarán mintát vesz majd és azt haza is szállítja a Földre, s a mintavételezést megelőzően már felmérte a kis égitest felszínét. A felmérés eredményeként a Bennu felszíni alakzatai már ismerőssé váltak, s egyre többet kell rájuk hivatkozni is, így megérett az idő a névadásra, amelyről a NASA számolt be. A neveket az OSIRIS-REx szondát üzemeltető szakemberek javasolták az elmúlt egy év során végzett részletes térképezést követően.

Az újonnan elnevezett alakzatokat bejelölték a Bennu térképén.

Forrás: NASA

A Bennu legjobban kiemelkedő felszíni objektuma egy 21,7 méter magas szikla a déli féltekén, az egyiptomi teremtésmítoszban az ős-vízből elsőként a világra bukkanó szikla után a Benben Saxum nevet kapta (a saxum latin szó jelenti a követ). További 11 alakzat is nevet kapott, mégpedig valamilyen mitológiai madár után, mivel maga a Bennu is madár volt az egyiptomi mitológiában. A kisbolygón a sziklák nagyjából a mi hegyeinknek megfeleltethetőek, így a legtöbb objektum, ami nevet kapott, valamilyen szikla.
Az arab mitológia Roc nevű hatalmas ragadozó madaráról nevezték el a legnagyobb kiterjedésű sziklát (Roc Saxum) a kisbolygón. Tlanuwa Regio nevet kapta egy nagy sziklákból álló terület, a cseroki indiánok mitológiájában a Tlanuwa nagy madár egy kígyót darabokra tépett s a darabokat a Földre dobta, mire azok sziklákká váltak. A perzsa Szimurg nevét a Simurgh Saxum kapta meg, ez a madár jótékony, pávatestű óriásként ismert, alakja a díszítőművészetben igen népszerű volt.

Megörökítették az északi germán mitológia két jól ismert hollóját, Odin isten kísérőit, Huginnt és Muninnt is, a hollók két sziklaként egymás közelében állnak a kisbolygón. A kisbolygóra került Óküpeté, a görög mitológia egyik hárpiája, Ocypete Saxum néven, egy másik szikla pedig a római Stryx után nyerte el a nevét. A tagalog teremtéstörténetben szereplő madár alakban ábrázolt Amihanról, valamint a maorik emberevő madaráról Pouakairól szintén sziklákat neveztek el. Megörökítették a görög Zeusz gyerekkori pajtását, a sassá változott Aetost, valamint a franciák madárnyakú, vízköpők formájában ismertté vált szörnyét, a Gargoyle-t is, amely a felszín legsötétebb sziklaalakzata.

Mivel a kisbolygót alaposan ismerjük már, és számtalan további alakzat is névadásra vár, ezekre is sor kerül majd a közeljövőben. A mostani, nevet kapott alakzatok a küldetés szempontjából érdekes területek egy részét jelentik csak.