Chupacabra, a legendás állat és a prérifarkas
Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részén az 1990-es évek közepe óta él a jószág vérét szívó szörnyek legendája.
Először Puerto Ricón adtak hírt az akkor még szürke színűnek, tüskés hátúnak, kétlábúnak és rövid szőrűnek leírt lényről. A chupacabra (a spanyol eredetű szó jelentése: „kecskeszívó”) mítosza azóta is él és formálódik. Végül is evolúciós alapon sikerült megfejteni a chupacabra öldöklésének okát. A térségben honos prérifarkasokat ugyanis azokban az időkben súlyos rühesség támadta meg. A nagy fájdalmakkal, gyakran halállal járó bőrbetegségtől az állatok szőre kihull, bőrük megráncosodik. Hajdan a tél hidege elpusztította a rühvel fertőződött állatot; ám ma már a globális éghajlat-melegedés miatt egyre kevésbé működik ez a kiválasztódási folyamat, így mind több rühes prérifarkas kerül az ember szeme elé.
„Aligha kell más magyarázatot keresnünk” – jelenti ki Barry O’Connor, a Michigani Egyetem kutatója, az embert is megfertőző, viszkető bőrelváltozást okozó rühatka (Sarcoptes scabiei) szakértője. Az atka befúrja magát a hám felső rétegébe, majd lerakott petéivel, illetve ürülékével gyulladásos folyamatot vált ki. Az ember kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel megússza, a vadállatokat azonban el is pusztíthatja a rüh, mivel a másodlagos fertőzések miatt étvágyukat vesztik, és végül éhen vesznek.