Fokozatos átmenet az erdők és a gyepek között

2020. március elején nyolc magyar kutató tudományos eredményét taglaló írás jelent meg a színvonalas Frontiers in Plant Science című lapban.
A Földön sok helyütt mozaikos formában található a fás és a fűfélék dominálta növényzet. A kutatók hagyományosan két kategóriába sorolják be ezen társulásokat: erdőként, illetve gyepként tartják őket nyilván. A mozaikos elrendezés hozzájárul a fajok gazdagságának, az ökoszisztéma szolgáltatásoknak és az ökológiai stabilitásnak magas szinten maradásához.
A zárt lombkoronájú erdők és a fátlan sztyepp zóna közötti határvidéken erdős sztyeppet találunk, mint őshonos növényzetet. Ezek a területek tankönyvi példái a mozaikos növényzetnek, és fontos ökológiai jellemzőjük az erdős és gyepes foltok váltakozása. Más kutatók már korábban kimutatták, hogy ezen élőhelyek ökológiáját nem lehet csupán a kétfajta növényzet különálló tanulmányozásával megérteni, hanem holisztikusan kell megközelíteni a témát. Egyes állatok például mind a két társulást használják életciklusuk során. Az erdős sztyepp életében a gyep és a fás vegetáció (azaz növényzet) közötti határmezsgyének fontos szerepe van. Így a kutatások során a határzónákra is érdemes figyelni.

A témával foglalkozó magyar kutatók hat különböző típusú homoki erdőssztyepp-társulást vizsgáltak: nagy, közepes és kis méretű erdőfoltokat, északra és délre néző határzónákat és gyepeket egyaránt. Kutatásaikat a Kiskunságban végezték, ahol hat területen 176 ponton mérték fel a növényzetet, illetve a fizikai paramétereket. Ezeken a helyszíneken a jelenleg megfigyelhető mozaikosság a száraz klíma és az extrém talajviszonyok következménye.
A kutatók a 176 mintavételi helyszínen 232 edényes növényfajt jegyeztek fel. Az adatokat többek között az ökológiában gyakran használt NMDS módszerrel elemezték. A legtöbb fajt az északra néző határmezsgyéken találták.
A kutatás eredménye szerint az erdősztyepp növényzetét nem szabad két különálló kategóriába (erdő és gyep) besorolni, mivel ez a két kategória fokozatos átmenetet képez egymás irányába. Ez azért fontos, mert ennek köszönhető az erdősztyeppen található fajok magas száma. Ezeknek a veszélyeztetett élőhelyeknek a megőrzésében fontos, hogy az erdőssztyepp növényzet komponenseit – az erdőt a gyepet és átmenetüket ne külön kezeljék. Megőrzésük során a teljes átmenet együttes megőrzése lehet kívánatos, ami a jelenlegi élőhelykezelési és természetvédelmi paradigma átalakítását teheti szükségessé.
A cikk két első szerzője, Erdős László és Török Péter, az Ökológiai és Botanikai Intézet, a Debreceni Egyetem és az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport kutatói.

Írta: Bajomi Bálint – bajomi.eu