Kéttonnás húsevő, nyolcvan borotvaéles foggal

Edward Drinker Cope örök riválisa, Othniel Charles Marsh bukkant rá elsőként az Allosaurus fosszíliáira 1877-ben. Közel százötven évvel a világra szóló felfedezés után a nemzetség újabb faját írták le amerikai paleontológusok.

Munkájuk során az Allosaurus jimmadseni két, csaknem teljesen hiánytalan csontvázát tanulmányozták tüzetesebben a szakértők. A DINO 11541-es jelzésű példány 1990-ben került elő Utah északkeleti részéről: a kövületet robbantással szabadították ki kemény kőzetbörtönéből, majd helikopterrel szállították át a legközelebbi múzeumba. A Wyoming állam területéről származó, 1991-ben feltárt MOR 693-as egyed már jóval az esetet megelőzően nagy hírnévre tett szert, hiszen a méltán elismert Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking with Dinosaurs) egyik különkiadásában, a Nagy Al balladája (The Ballad of Big Al) című dokumentumfilmben követhettük nyomon sorsát – igaz, a ragadozót akkor még Allosaurus fragilisként azonosították.

Bár az ötmillió évvel később élt, mind a mai napig hatalmas népszerűségnek örvendő rokonához képest az Allosaurus jimmadseni kevésbé robusztus felépítésű volt, emellett harapása is valamelyest gyengébb lehetett, kétségkívül a tápláléklánc csúcsán állt. A 8–9 méteres, majd’ kéttonnás húsevő hosszúkás pofájában összesen nyolcvan borotvaéles fog sorakozott, mellső mancsainak ujjai végén pedig jókora, görbe karmok meredeztek. Az Észak-Amerika nyugati felén körülbelül 152–157 millió éve (tehát a késő jura idején) elterülő félszáraz, folyóktól szabdalt vidékeken vadászott.

Az Allosaurus jimmadseni portréja

Forrás: Andrey Atuchin illusztrációja

A vizsgálat eredményeiről a PeerJ által közzétett tudományos dolgozatban számoltak be a kutatók.

Írta: Fejes Valentin