Mennyire csöndes az óceán?
Indonézia Bali szigetére minden márciusban egy napra csend borul. A hindu újév ünnepén, a Nyepin avagy a csend napja bezárnak a boltok, kiürülnek a tengerpartok, az utcák, és leáll a légi és a vízi közlekedés is.
Óceánkutatók 2017-ben ezt a napot használták ki arra, hogy hat vízi mikrofon mélybe eresztésével megvizsgálják, milyen hangja van a nagy kékségnek akkor, amikor az emberek lelépnek a színről. Rákollók csattogása, halak morgása és berregése cáfolt rá arra a nézetre, hogy a víz alatt csend honol. Az erről szóló írás a Popular Science weboldalon jelent meg.
Tehát a tengerek, óceánok életének is van hangja, s ezt a legtöbb ismert halfaj képes is meghallani. Bálnák énekelnek, halak csattognak és berregnek, a korallzátonyok pattogó kukoricához hasonló hangot adnak ki, néha pedig viharok és földrengések moraja tölti be a mélységet. Az iparosodás azonban a nagy vizeket is elérte az elmúlt 70 évben, és mostanra az emberi zajokon kívül mást nem is hallani a mélyben.
Mérések óriási tengeri zajszintemelkedést mutattak természeti katasztrófák után, például a 2011-es japán földrengést vagy a 2017-es floridai Irma hurrikánt követően. A legnagyobb kárt azonban mégis a hajózás okozza. Mivel a hanghullámok sokkal gyorsabban terjednek vízben, mint levegőben, ezek a zajok a tenger minden zugát elérik. „Ha egy vízalatti mikrofonnal hallgatózunk a nyílt óceán kellős közepén, akkor ez olyan, mintha egy autópálya mellett lennél” – mondja Rex Andrew a Washington Egyetem Alkalmazott Fizikalaboratóriumának óceánakusztika-kutatója. „Nem önálló hajók hangját hallani, hanem egy folyamatos, távoli zúgást” teszi hozzá. A hajókon kívül a kőolaj-és földgázlelőhelyek feltérképezésére használt eszközök, a tengerfenék-kotrók és a repülőgépek is óriási hangzavart keltenek.
Mindez károsítja a víz alatti élővilágot. Az emberi zajok megzavarják azokat a frekvenciákat, amelyek használatával a tengeri élőlények kommunikálnak, tájékozódnak és vadásznak. Rövid, 200 decibel fölötti, intenzív hanghatások halláskárosodást, 120 decibel fölötti, hosszan tartó háttérzaj pedig viselkedésmódosulást okozhat náluk. A legszembetűnőbb reakciót a cetféléknél figyelték meg, akik a víz alatti radar, a szonár közel 215 decibeles hangjelzésétől menekülve hirtelen lemerülnek, felbuknak, vagy rendkívüli távolságokra úsznak el. Partra vetett tetemek vizsgálatakor vérzést, fül-, agy- és vesesérülést nyomait találták, illetve dekompressziós (keszon) betegségre utaló jeleket, mely a túl gyors felszínre úszástól alakulhat ki. A tengeri emlősökön kívül számos kisebb élőlény, köztük a víz alatti tápláléklánc alapját képző zooplanktonok zajkárosulását is megfigyelték.
A káros hatások felmérésére szükség van, azonban a tengeri ipari tevékenység megjelenése előtti zajszintekről nincs elegendő adat, s így nem kaphatunk teljes képet a változásokról. Ennek ellenére van bizonyíték az emberi tevékenységből adódó tengeri zaj pusztító hatására. A kanadai Fundy-öböl zajszintje belföldi repterek lezárása következtében például 6 decibellel csökkent Ezzel egy időben az itt élő északi simabálnák (Eubalaena glacialis) ürülékmintáiban kevesebb stresszhormon mellékterméket mutattak ki, aminek egyébként szív-és immunrendszer-károsító hatása van.
A kutatóknak ritkán nyílik alkalmuk arra, hogy csendes vizekben vizsgálódjanak, részben azért, mert a víz alatti viselkedés tanulmányozása általában a zajkibocsátással jár (például a szonárra adott reakció vizsgálata, amihez kontrollált körülmények között alkalmazzák a szonár hangjelzését). „Soha nem a csendre adott reakciójukat vizsgáljuk” – monja Christine Erbe, ausztrál geofizikus, aki a bali kísérletben is részt vett. Christine az egyike annak a 100 tudósnak, akik a Quiet Ocean Experiment (csendes óceán kísérlet) keretein belül az ipari tevékenységek tervezett csendes időszakaiban becslik meg a természetes tengeri alapzajszint mértékét.
Eredményeik segítenének megválaszolni a legfontosabb kérdéseket: valójában mennyire zavaró ez a sok zaj és milyen hosszútávú hatása lehet? 2018 decemberében az Egyesült Nemzetek Szervezete kijelentette, sürgősen szükség van további kutatási eredményekre a témában. Intézkedésekre is sor került, az Európai Unió például határozatba foglalta, hogy az emberi tevékenység nem károsíthatja a tengeri élővilágot, illetve megkezdődött a hajópropellerek újratervezése. Talán a víz alatti világ lakói csakhamar egy kis nyugalomra és csendre lelhetnek.
Írta: Nagy Anita