Szabina, Antonietta2020. október 27., kedd
Tudomány

Tífusz Mary tragikus története a tünetmentes hordozókról tanít

National Geographic Magyarország

Az 1900-as évek eleji New Yorkban lezajlott hastífusz-fertőzések tanulságai segítenek megérteni, mit jelent a betegséget tünetmentesen is terjesztő „szuper-fertőző” személy.

Mary Mallon (1870?-1938) a North Brother-szigeten lévő intézetben.
Forrás: Getty Images

George Soper nem az elképzeléseinkben élő tipikus detektív volt. Képzettsége szerint építőmérnök, ám az idők során közegészségügyi irányba sodorta az élet, s e terület szakértője lett. Így történt, hogy 1906-ban egy Long Island-i ház tulajdonosa hívta Sopert, hogy a nála kipattant hastífusz-fertőzés eredetét derítse ki. A tulajdonos nyárra kiadta a házát egy bankár családjának, s a velük érkező háztartási alkalmazottainak. Augusztus végére a 11 tagú család 6 tagja hastífuszt kapott.

Sopert korábban is foglalkoztatta a New York államban felbukkanó betegségek eredete, később így írt erről: „Járványharcosnak neveztek”. Hitt abban, hogy a hastífuszt terjesztheti akár egyetlen személy is. Long Island-i vizsgálódása során a gyanúja hamar Mary Mallonra terelődött, aki mindössze 3 héttel az első megbetegedés előtt kezdte meg a munkáját szakácsként a családnál.

Soper felfedezése először mutatta meg, hogy miként képes valaki terjeszteni egy betegséget anélkül, hogy tudomása lenne róla, majd később heves vitát váltott ki az eset a személyes szabadság és a közegészségügy közti ellentétekről – számolt be a nationalgeographic.com.

1900-1907 között számos jómódú New York-i család alkalmazta nyaranta Mallont szakácsként, s köreikben 22 hastífusz-fertőzött személyt mutatott ki a nyomozás. A hastífusz egy szalmonella-baktérium okozta fertőzés, amelyet leggyakrabban víz vagy étel közvetítésével kapnak el. A betegség lázzal, hasmenéssel jár, és az antibiotikumok korát megelőzően nem ritkán delíriummal és halállal végződött.

Abban a korban még nem voltak gyakorlati közegészségügyi szabályok, így e betegség is meglehetősen gyakori volt, többször küzdött a járványokkal New York. 1906-ban, abban az évben, amikor Soper elkezdte a nyomozást, összesen 639 fő hunyt el hastífuszban, azonban soha korábban nem tudták visszavezetni a fertőzést egyetlen személyre, főként nem olyanra, aki maga semmilyen tünetet nem mutatott.

Mallon vasárnaponként gyakran szolgált fel fagylaltot friss őszibarackkal, mint Soper megtudta, s összehasonlítva ezt a forró, főtt ételekkel, amelyeket a szakácsnő készített, rájött, hogy nincs ennél könnyebb módja annak, hogy egy szakács keze megfertőzzön egy családot.

Merre visz a karrier?

Négy hónappal azután, hogy Soper megkezdte a nyomozását, Mallon egy Park Avenue-i barna homokkő házban dolgozott. A 37 éves ír szakácsnő, ahogy Soper később leírta, 167 cm magas volt, szőke hajú, tiszta kék szemekkel, egészséges arcszínnel és karakteres szájjal, állal rendelkezett. Amikor Soper szembesítette a bizonyítékával s vizelet- és székletmintát kért tőle, a nő egy húsvillával támadt rá.

Dr. S. Josephine Bakert, a közegészségügy jövőbeni szószólóját küldték el Mallonhoz, hogy meggyőzze őt a mintaadásról, azonban őt is elzavarta a szakácsnő. Baker édesapja tífuszban hunyt el, s ennek hatására lett a megelőző orvoslás híve, az első volt, aki nőként közegészségügyi doktori fokozatot szerzett. „Mary tragédiája az volt, hogy nem tudott megbízni bennünk” – írta később Baker.

Végül Mallont öt rendőr kíséretében vitték be egy kórházba, ahol egy majdnem sikeres szökési kísérletet követően a teszt bebizonyította, hogy hordozza a Salmonella typhi baktériumot, s ezt később további tesztek is megerősítették. Egy kis házban karanténozták a Riverside Kórházhoz tartozó területen, ez az intézmény egy aprócska Bronx-közeli szigeten állt.

A szakácsnőnek magának soha nem voltak tünetei, és nem hitte el, hogy képes a kórokozó terjesztésére, nagyon valószínű, hogy Mellon soha nem értette meg, hogy mit jelent fertőzéshordozónak lenni, pont azért, mert ő maga tünetmentes volt. Az orvosok azt mondták neki, az egyetlen gyógymód az lehetne, ha eltávolítanák az epéjét, de ebbe nem egyezett bele. A New York American lapban nevezték el Tífusz Marynek (Typoid Mary) 1909-ben, s a név rajta is ragadt.

Egy, az ügyvédjének írott levelében így panaszkodott „Kiállítási tárgy lett belőlem mindenki számára. Még a gyakornokok is idejöttek kikérdezni olyan dolgokról, amiket már az egész világ tudott. A tébécés férfiak mutogattak rám, hogy itt az elrabolt nő. Dr. Park bemutatott Chicagóban. Nem tudom, mit szólna hozzá az említett Dr. William H. Park, ha őt, vagy a nejét Tífusz Parknak neveznék.

1909-ben beperelte New York városának egészségügyi hatóságát, az esetét a legfelsőbb bíróság vizsgálta. A médiában igen nagy port kavart Mallon esete, összeütköztek az egyéni szabadságjogok, és az állam felelőssége a közegészségügyi krízis esetén. Az ügyvédje azzal érvelt a bíróságon, hogy megfelelő eljárás nélkül gyakorlatilag bebörtönözték.  A bíróság nem járult hozzá az elbocsátásához, arra hivatkoztak, hogy a közösség érdekében meg kell akadályozni a betegség további terjedését. Aztán a következő évben a város új egészségügyi vezetője mégis elengedte, azzal a feltétellel, hogy nem főzhet másokra.
Egyéb képzettség híján, s abban a hiszemben, hogy valójában veszélytelen, ha szakácskodik, visszatért a szakmájához New York és New Jersey környékén. Hotelek számára készítette elő az ételeket, de dolgozott egy Broadway-i étteremnek, egy gyógyfürdőnek, panziónak is. Amikor 1915-ben egy 25 megbetegedésből álló hastífusz-járvány alakult ki a Sloane Szülőotthonban, ismét Sopert hívták, s kiderült, hogy az itt főző Mrs. Brown azonos Mallonnal…

Ekkor Mallont élete végéig a kórházi intézetbe zárták, napjait olvasással, illetve a laboratóriumban dolgozva töltötte el, 1938-ban halt meg agyvérzésben, jó negyedszázadnyi karantént követően. Soha nem ismerte be, hogy hordozza a hastífuszt, valószínűleg a megfelelő oktatás híján. A temetésén mindössze 9 fő vett részt.

A két, általa indított járványban összesen 51 ember kapott hastífuszt miatta, s hárman elhunytak. A valóságban jóval magasabb lehetett az esetek száma, azonban ez  a hivatalos szám.

„Tífusz Mary története arról szól, hogy mennyire nehéz az embereket megtanítani arra, hogy miként ne fertőzzenek meg másokat” – írta később Soper. A hatóságok azonban megváltoztatták a hozzáállásukat, Mallon halála idejére már több mint 400 tünetmentes hastífusz-hordozót ismertek New York államban, azonban egyiküket se zárták karanténba. Tífusz Mary tünetmentes esetéből született meg a szuper-fertőzők elmélete, s az azóta eltelt évtizedekben „hatalmas jelentőséget kaptak a fertőzések tünetmentes hordozói”, mondta Soper egy 1913-as beszédében. „Ennek jelentőségét felismerték minden olyan országban, ahol a közegészségügyre hatékony figyelmet fordítanak, s minden olyan hadseregben, ahol meg tudták fékezni a fertőző betegségek terjedését.”

Hozzászólások

Egy angliai kutatás szerint csökken az antitestek mennyisége a fertőzést követően

Egy angliai kutatás szerint csökken az antitestek mennyisége a fertőzést követően

A koronavírus ellen termelt antitestek szintje „egészen gyorsan" csökken a megfertőződést követően - állapították meg brit szakemberek.

Vizet találtak a Hold napsütötte oldalán

Vizet találtak a Hold napsütötte oldalán

A korábbi vizsgálatok csupán a sarkvidékek örök sötétségbe burkolt krátereiben mutatták ki a víz jelenlétét.

Keresőkutyák segítenek a sakálok felkutatásában

Keresőkutyák segítenek a sakálok felkutatásában

A Szent István Egyetem vadbiológusai osztrák és bajor kutatókkal együttműködve, a világon elsőként alkalmaztak keresőkutyákat az aranysakál jelenlétének felderítésére.

Mi zajlik az emberi agyban?

Mi zajlik az emberi agyban?

Az idei magyar FameLab versenyen Németh Erik fiatal agykutató elnyerte a National Geographic különdíját és az MTA második díját.

Egy ideális napi időbeosztás a csontok egészségéért

Egy ideális napi időbeosztás a csontok egészségéért

Ausztrál kutatók meghatározták, egy gyermek ideális napját, hogy csontjai egészségesen fejlődjenek - számol be a tudományos hírről az MTI.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket