Távoli tájak hírnöke: egy aranyfoltos lepke
Magyarországon eddig sosem látott lepkefaj került elő Tolna megyében, egy amatőr rovarfotós jóvoltából.
A rovarvilág egyik legnépesebb rendje a lepkéké: ide tartozik az összes ismert élőlényfaj úgy 10 százaléka. (Magyarországon eddig nagyjából 3550 lepkefajt találtak.) Túlnyomó többségük éjjel repül, és nappal pihen. Ilyen a bagolylepkék (Noctuidae) családjának legtöbb faja is, melyeknek mintázata gyakran az álcázást szolgálja: elülső szárnyuk színezete általában a szürke és a barna különböző árnyalataira korlátozódik.
Ám ez nem jelenti azt, hogy ne találnánk köztük díszes mintájú fajokat. Ilyen látványosabb lepkéket egyesít az aranybaglyok (Plusiinae) alcsaládja (a rovarászok a bagolylepkéket röviden csak „baglyoknak” nevezik, de vélhetően senki nem keveri őket össze a madarak közé tartozó baglyokkal). Magyar nevük arra utal, hogy szinte minden fajuk elülső szárnyán egy vagy több csillogó arany-, ezüst- vagy bronzszínű folt látható. Mivel elég feltűnő lepkék (a bagolylepkék között mindenképpen), azt hihetnénk, hogy hazai fajaikat már mind régen megtalálták.
Nos, nem így van. Ugyan a nálunk őshonos aranybaglyok között valószínűleg már tényleg nem lelhetünk újdonságot, más a helyzet azokkal a messzi vidékeken élő fajokkal, amelyek nagy távolságokra képesek elrepülni.szender
Éppen egy ilyen lepke bukkant fel Tolna megyében, Szakály község egyik házának teraszán 2019 októberében. A ház lakója, Balogh Diána, szerencsére hazánk rovarvilága iránt érdeklődik, és mivel korábban hasonlót sem látott, lefényképezte, majd az interneten kutatva próbálta azonosítani a rovart. A lepke már első pillantásra különbözött minden ismert hazai aranybagolytól, mert igen nagy termetű volt, és elülső szárnyát sokkal kiterjedtebb aranyszínű folt díszítette, mint a rokonaiét. Diána talált végül a világhálón egy hasonló fajt, de az nem szerepelt az összes magyarországi lepkét felsoroló listában. Ez még jobban felkeltette érdeklődését, és egy közösségi oldal felhasználói csoportjával megosztotta a képet.
A megfigyelés híre így jutott el a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményébe. A gyűjtemény egyik kurátora – e sorok írója – azonnal felvette a kapcsolatot Diánával, és megerősítette, hogy ilyen lepke korábban tényleg nem bukkant fel Magyarországon. Kérte Diánát, hogy a lepkét ne engedje el, hanem adományozza a Múzeumnak, ahol tüzetesen meg lehet vizsgálni – ugyanis több, igen hasonló faj létezik, melyeket fényképről nem mindig lehet elkülöníteni egymástól.
Ez a lepke a Föld trópusi és szubtrópusi tájain széles körben elterjedt, és egyes vidékeken annyira gyakori, hogy hernyója a haszonnövényeket fogyasztva károkat okoz. Európába csak vándorlásai alkalmával jut el; a Földközi-tenger környékén rendszeresen megtalálható, ám a földrész belső területeire csak igen ritkán vetődik el.
A hazánkba dél felől érkező vándorok több lepkecsaládba sorolhatók. A vándorfajok aránya nálunk a szenderek (Sphingidae) családjában a legmagasabb; orsó alakú erős testükkel és keskeny szárnyaikkal nagy távolságok gyors megtételére képesek. Talán a legismertebb szenderfaj, a halálfejes szender (Acherontia atropos) is vándorol éppúgy, mint az utóbbi években sokfelé előkerült oleanderszender (Daphnis nerii).
A 2019 különösen kedvező volt a lepkék vándorlásának: vándor aranybagolyfajok, sőt a szintén vándorló bogáncslepke (Vanessa cardui) is szokatlanul nagy egyedszámban érték el az országot. Mivel az óriásfoltú aranybagoly meleg égövön őshonos, feltételezhető, hogy a jövőben – a globális felmelegedés miatt – többször is meglátogatja majd hazánkat. Azonban kártételétől nem kell tartani, mert az elszaporodását megengedő éghajlati feltételek nálunk akkor sem fognak fennállni.
Ennek a történetnek a kulcspontja az volt, amikor Balogh Diána a lepkét nem eresztette szabadon, hanem a Magyar Természettudományi Múzeumnak adományozta. Ez tette lehetővé, hogy tudomást szerezzünk a faj magyarországi felbukkanásáról.
Az élőlényekről szerzett alapozó ismereteinket leginkább a múzeumok és egyéb kutatóhelyek tudományos gyűjteményeinek köszönhetjük. Természetesen egy-egy faj viselkedését és szokásait eleven állatokon tanulmányozzuk, viszont azt, hogy melyik fajról van szó, a gyűjtemény alapján deríthetjük ki! A tudományos gyűjtemények olyan szakszerűen tárolt példányokból állnak, amelyeken feltüntetik a faj tudományos nevét, a gyűjtés helyét és idejét, valamint a gyűjtő nevét. Ezek bizonyítják, hogy az adott faj adott helyen az adott időben előfordult. Az így rögzített alapinformáció feltétlenül szükséges ahhoz, hogy gondoskodhassunk a fajok védelméről, a természet megőrzéséről – hiszen amit nem ismerünk eléggé, azt nem tudjuk megvédeni!
Természetesen vannak könnyen felismerhető fajok, amelyek előfordulását fényképpel is lehet igazolni. A történetünkben szereplő lepke azonban ennél nehezebb eset: befogása már a megismerés első lépéséhez, az azonosításhoz is elengedhetetlen volt. A begyűjtött bizonyító példányok olyan vizsgálatokra is lehetőséget adnak, melyeket fényképeken nem lehet elvégezni. Legyen bármennyire elterjedt a digitális fényképezés, a tudományos gyűjtésnek még mindig van létjogosultsága.
A Magyar Természettudományi Múzeum egyik feladata az, hogy segítséget nyújtson hazánk élővilágának kutatásához, megismeréséhez és bemutatásához. Ennek feltétele, hogy gyűjteményében hazai példányok képviseljék az összes olyan fajt, melyet Magyarország területén valaha megfigyeltek.
Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy ezt az új lepkét nem hivatásos zoológus találta meg, hanem egy lelkes érdeklődő, aki közösségi adatgyűjtő oldalakon már eddig is sok értékes előfordulási adatot osztott meg. Ez is bizonyítja, hogy a közösségi tudomány, a „citizen science” olyan eredményeket mutat fel, melyekre a kutatók támaszkodhatnak.
Írta: Tóth Balázs
Öt másodpercre van szükség a békésebb vitákhoz
A hétköznapi viták gyakran agresszív veszekedéssé fajulhatnak, azonban van olyan módszer, amellyel ez a stádium megelőzhető.
Ez a borostyán igazi kincs
A 40 millió éve megkövült gyanta olyan ritkaságot rejt, amely Európa egykori biológiai sokféleségéről is árulkodik.
Megviselte a jégkori klíma Európa népességét
Drámai népességcsökkenést okozott Európa vadászó-gyűjtögető lakói körében a jégkori klíma.
A sókrízis gyökeresen átalakította a Földközi-tenger élővilágát
A kb. 5-6 millió évvel ezelőtti időszakban a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közti összeköttetés megszakadt, a tenger pedig közel jutott a teljes kiszáradáshoz.
Agyunk legemberibb részét fenyegeti az öregedés
Az emberi agy és a csimpánzagy öregedésének folyamatait összehasonlítva derült ki, hogy a prefrontális kérgünket sújtja leginkább a kor.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
