Állatok segíthetnének a permafroszt olvadását elnapolni

Oroszországban különleges kísérletbe fogtak ennek megfékezésére, s egy svéd-orosz kutatócsoport be is számolt a lehetőségekről.
A permafroszt talajok a becslések szerint 800 gigatonna szenet raktároznak jelenleg (az emberiség éves kibocsátása 10 gigatonna), amely a felmelegedés hatására beinduló mikrobiális tevékenység révén igen gyorsan fel fog szabadulni, 2100-ig 11-143 gigatonna kerülhet ebből a légkörbe. Az így kialakuló plusz felmelegedést csak azzal tudjuk megakadályozni, ha magát a permafrosztot igyekszünk valahogyan megóvni az olvadástól. Erre talált ki izgalmasan hangzó módszert a kutatócsoport, s a Scientific Reports tudományos folyóiratban számolt be az eredményekről.

Svédország északi részén végeztek megfigyeléseket rénszarvascsordák által járt területeken. A rénszarvasok táplálkozás közben letapossák a havat, a mérések szerint ahol nem jártak állatok, átlag 83 cm hó volt, a letaposás hatására ez 15 centire tömörödött össze, ez 82 százalékos hóvastagság-csökkenést hozott, másutt pl. 73 százalék volt a vastagság csökkenése, az egész kiterjedt területekre számítva 23 százalékos volt a tömörítés. A szibériai Cserszijben kialakított Pleisztocén Park teljes területére számítva 53 százalékkal tömörítették az ott élő állatok (négyzetkilométerenként 114 legelő állat) a havat.
A hóvastagság változásán túl a talajhőmérsékletet (90 cm mélységben) is megmérték a taposott és a taposástól mentes „kontroll” területeken is. Míg a nyári-őszi időszakban azonos volt a hőmérséklet, a téli időszak során a letaposott havas helyszíneken sokkal hidegebb volt a téli talaj, éves szinten 1,9 Celsius-fokkal alacsonyabb maradt! Az így hidegen tartott talaj segítségével pedig lassítható a permafroszt olvadása, és a vele járó hőmérsékleti visszacsatolás is.

Mi ennek az oka?
A laza, puha hóréteg a benne lévő levegőnek köszönhetően kiváló szigetelő tulajdonságú, így a nyári időszakban felmelegedett talaj hőjét is megőrzi. Télen, amikor a területen a léghőmérséklet akár -40 Celsius-fokos is lehet, a talaj csak -5 Celsius-fok hideg a vastag, puha hóréteg alatt. Azonban abban az esetben, ha a növényevő állatok, mint a rénszarvas, vagy a sarkvidéki életmódhoz alkalmazkodott pónik letapossák, a hóréteg összetömörödik, elveszíti e szigetelő tulajdonságát, és a levegő igen nagy hidege lejuthat a talajba is.

A Pleisztocén Park területén elvégzett kísérlet eredményeit klímamodellbe is beültették a kutatók, s ezzel a permafroszt jövőjére vonatkozó számításokat végeztek legelő állattal és anélkül. Az eredmények szerint, ha a teljes permafroszt területen elérnének a Pleisztocén Parkban lévő állatsűrűséget, akkor 44 százalékkal kevesebbet emelkedne a talaj hőmérséklete, s ennek eredményeként 37 százalékkal kevesebb olvadna fel a permafrosztból.

Az egész sarkvidékre számítva jelenleg 5 legelő állat/km2 a „népsűrűség”, ennek több mint hússzorosa a Pleisztocén Parké, és majdnem százszorosa a vizsgált svéd rénszarvasos területé. Az nyilvánvaló, hogy ilyen létszámú állatsereget nem lehet összeszedni, és ha sikerülne is, annak hatalmas ökológiai következményei lennének. Azonban azt is kiszámolták, hogy már az is 17 százalékos össz hóvastagság-csökkenést eredményez, ha 5 helyett 15 állat lenne négyzetkilométerenként.

A kísérletek egyelőre nem pontos számszaki választ adtak arra, hogy hány rénszarvas vagy hány póni mentheti meg a világot a kiolvadó permafroszttól, de alapot adott ahhoz, hogy átfogóbb, nagyobb területeket és többféle szempontot is figyelembe vevő vizsgálatokat indítsanak, mivel ez a lehetőség egyébként igen jónak tűnik a felmelegedés e mellékhatásának fékezésében.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt