Az altatás alkalmazása egy fogászati rendelőben kezdődött

A Természettudományi Közlöny 1896-ban büszkén méltatta a narkózis ötven éves évfordulóját. Megemlékeztek az első sikeres altatás alatti beavatkozásról, és beszámoltak arról, miképpen találták meg a kor leghatékonyabb altatógázát. Dr. Aujeszky Aladár mikrobiológus segítségével utazzunk vissza az időben a seborvosok és operációik hőskorába! A Természettudományi Közlöny 1896 decemberi számában ő foglalta össze az altatás történetét, A narkózis fölfedezésének félszázados évfordulója címmel.

Dr. Aujeszky Aladár cikkei gyakran jelentek meg a Természettudományi Közlönyben. A tudós egy év különbséggel szerezte meg az orvosi és állatorvosi diplomáját, kutatómunkáinak tárgya volt többek között a veszettség elleni védőoltás kifejlesztése. Ennek köszönhetően szorult vissza látványosan a veszettség Magyarországon. Ő különítette el a veszettséget az álveszettségtől (hasonló tüneteket produkál mint a veszettség, de más kórokozó okozza), amelynek vírusa és maga a betegség  azóta is az ő nevét viseli.

A történet a fogorvostól rendkívül félő hölggyel kezdődött, aki inkább vállalta a kísérleti altatást, mint hogy szembe kelljen néznie a beavatkozás minden kínjával. Nagy hír volt az orvosi körökben, hogy William Morton bostoni fogorvos Charles Jackson tanácsára 1846-ban éterrel altatta el páciensét míg a foghúzást megejtette. Néhány nap különbséggel egy sebész, J. C. Warren egy nyakdaganatot operált szintén ezzel módszerrel. Az orvos és kémikus Jackson laboratóriumában született az ötlet, hogy éterrel kellene kísérletezni az altatás terén. Morton alkalmazta először ezt a gázt, aztán a dicsőséget maga is akarta learatni. A két fő között hosszas perpatvar zajlott a hírnévért, elismerésért és persze a találmány után járó anyagi javakért.

1847 nyarán egy újabb szerrel bővült a mesterséges alvást előidéző gázok kínálata, melyről így számolt be Aujeszky Aladár: „Furnell Mihály mint orvosnövendék a gyógyszertan tanulása közben a Bell és Társa czég laboratoriumában egy kopottas felirású üveget talált, mely »chlorsavas éther« névvel volt jelölve. Furnell a folyadékból belehelt egy keveset és azt tapasztalta, hogy a folyadék elbódította.” Elkezdték használni a chloroform alkoholos oldatát, és gyorsabban hatott mint az éter.

A kísérleti szakaszban előfordultak altatás közbeni elhalálozások fulladás vagy szívbénulás miatt, de az 1895-ös statisztikák azt bizonyították, hogy a módszer megbízható: „2909 chloroform- és 6004 éther-narkózisra esik egy-egy haláleset; chloroform és éther keverékével történt narkózisnál pedig 10,162.”

Az orvostudományi találmány a magyar szakmai körökben is meghozta a kísérletezési kedvet, négy önkéntes jelölt vetette magát alá a procedúrának, sőt állatkísérleteket is végeztek, amelyhez Petényi Salamon János, zoológus felajánlotta a „birtokában levő téli álmot alvó havasi ürgéket”.  1847-ben már arról értekezett a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, hogy a chloroform narkózis „alkalmazása egyszerűbb, ereje bódítóbb, eredménye sikeresb és nem veszélyes”. Sőt, bemutatót is tartottak a népes tagsági gyülekezet előtt: „Réthy Mihály színészen, Zettler János, Sztraka János orvosnövendéken, Karayn, egy házi nyúlon, kenderike madarakon, két éti békán különféle kísérleteket” tettek és a gáz hatását figyelték meg.

Vajon hogyan jutott el az orvostudomány az operációk fejlődésében a narkózisig? Aujeszky Aladár tudományos cikkében egy gyors történeti áttekintést adott. Az asszíriaiakról egy bizonyos nyakiér elnyomásával altatták el a beteget, míg az indiaik, kínaiak és az egyiptomiak kender kivonatot használtak, erőteljes fájdalomcsillapító hatását ismerve. Spanyolországban a 15. században a Hugodi Lucca-szörp volt bevált recept, amelyet mák, redős szirmú maszlag, gyilkos csomorika és boszorkányfű növények nedveiből készítettek.

Morton innovációja azért is hozott nagy áttörést, mert a 19. század elején a seborvosok úgy tekintettek az operációk alatti és utáni fájdalmakra, mint szükséges velejáró rosszra, ami nem elkerülhető. A fogorvos és kémikus találmányát heves viták követték szakmai körökben. Több mint 170 éves távlatból nézve hálásak lehetünk a fogorvostól rettegő hölgynek, de még inkább Morton és Jackson bátor kísérletének, hogy a sebészeti beavatkozásokat altatással elviselhetőbbé tették.

Írta: Ádám Eszter